Andrés Neumannal terveztem befejezni A jövő nem a miénk novellafordításainak sorát. Miután tőle és kiadójától (Juan Casamayor, Páginas de Espuma) is megkaptam az engedélyt, neki is láttam a munkának. Részletekről majd nemsokára. Addig is az életrajz.
Buenos Airesben született, 14 évesen került Spanyolországba, a Granadai Egyetemen végzett spanyol nyelv és irodalom szakon, később ugyanott latin-amerikai irodalmat tanított. Jelenleg újságíróként dolgozik.
Bariloche (1999) című első regényével az Herralde irodalmi díj döntőse volt, a regényt később több irodalmi lap is az év tíz legjobb regénye közé választotta. Következő, La vida en ventanas (2002) című regénye a Primavera díj döntőjébe juttatta. Harmadik regényével, Una vez Argentina (2003) ismét az Herralde díj döntőse. Legőjabb regénye, az El viajero del siglo 2009-ben Alfaguara díjat kapott.
Regényei mellett novelláskötetei is megjelentek: El que espera (2000), El último minuto (2001), Alumbramiento (2006). Verseskötetei több díjat is nyertek, sorrendben: Métodos de la noche (1998), El jugador de billar (2000), El tobogán (2002), La canción del antílope (2003), Sonetos del extraño (2007), Mística abajo (2008).
Irodalmi esszésorozata El equilibrista címen jelent meg 2005-ben. Költeményei több versantológiában is megtalálhatók. Időnként műfordít, antológiát szerkeszt. 2010-ben a londoni székhelyű Granta folyóirat a 22 legjobb 35 évesnél fiatalabb spanyol nyelven alkotó szerző közé választotta.
Magyar nyelvre Pávai Patak Márta fordította első regényét (ami az Ulpius háznál vár régóta kiadásra) és több versét. Részleteket itt, itt, itt és itt olvashattok.
