Mi ez?

A blogon rendszeresen publikálom saját műfordításaimat. Jellemzően spanyol nyelvterületről válogatok, többnyire novellákat, mikronovellákat („félperceseket”) fogok megosztani veletek, de előfordulhatnak regényrészletek, színdarabok is.

A hosszabb írásokból a blogon csak részleteket közlök, de a teljes változat mindig letölthető (korlátozott ideig) PDF formában az adott bejegyzés végén.

Olvassatok, szóljatok hozzá, beszéljetek bele!

Egyedi kerámia

Szerethető, használható, igényes rakukerámia és kőporcelán tárgyak, ajándékok és home dekor. Hagyományos és Raku technikára épülő egyedi vizuális élmény. Károlyi Ildikó keramikus

Szerethető, használható, igényes rakukerámia és kőporcelán tárgyak, ajándékok és home dekor. Hagyományos és raku technikára épülő egyedi vizuális élmény. Károlyi Ildikó keramikus

Könyvek

Értékelések Roberto Bolaño Vad nyomozók című kultregényéről.

Folyamatosan bővülő visszhang A jövő nem a miénk című antológiáról.

Kritikák, recenziók Samanta Schweblin A madárevő című könyvéről.

Címkék

a.jövő.nem.a.miénk (40) alkohol (2) állatmese (3) álom (4) angyal (1) antológia (14) anya (3) apa (5) argentína (20) átváltozás (1) bemutatkozás (3) beszélgetés (7) bevándorlás (1) bölcsek.köve (1) bolívia (3) brazília (1) chile (10) család (2) díj (6) ecuador (2) egyesült.államok (1) élet (1) elmélet (3) előítéletek (1) előszó (1) erőszak (6) eső (2) eszköz (4) fantasy (3) félelem (2) felelősség (1) fény (1) férfi.nő (14) feszültség (1) film (1) filozófia (5) foci (2) fordítás (1) franciaország (1) guatemala (2) gyerek (7) gyerekkor (5) haiku (1) hajó (1) halál (13) hangfelvétel (4) hellókarácsony (1) honduras (2) hozzáférés (1) humor (1) hűtlenség (2) ifjúsági (3) interjú (1) internet (1) kalóz (1) karácsony (3) kiadó (1) kísértet (1) klímaváltozás (1) kocsma (1) költészet (1) kolumbia (1) komédia (1) kör (1) kórház (2) korrupció (1) középkor (3) kronópiók.és.fámák (3) kuba (18) kutya (5) levél (1) magány (1) mexikó (15) mikronovella (20) monológ (4) munkahely (2) nagymama (1) nagyszülő (4) napló (1) nicaragua (1) női.író (7) novella (30) offtopik (3) öngyilkosság (2) öregség (1) oroszlán (1) őserdő (3) pályázat (8) panama (2) paraguay (3) párbeszéd (2) peru (8) pillangó (1) politika (1) pornó (1) pszichiátria (1) publikáció (30) regényrészlet (4) rendezvény (2) rendőrség (1) spanyolország (15) sport (1) száműzetés (1) szerelem (1) szexualitás (2) születés (1) tabu (1) tél (1) tigris (1) tömeg (1) tükör (1) újjászületés (2) újság (1) uruguay (21) utazás (1) vad.nyomozók (6) vallás (1) venezuela (2) vidék (2) vonat (3) william.blake (1) wordle (1) zene (1)

Feliratkozás

Email feliratkozás (bejegyzések):

Powered by FeedBurner

Változatok (Carlos Castánra...)

2012.10.19. 09:00 Kurta | novella elmélet | 3 komment

A minap azzal keresett meg D. P. barátom, hogy van-e valamelyik szövegemből nyersfordításom. Mert hogy alkalmazott nyelvészi szemmel összehasonlítaná az eredeti szöveget a nyers és a végleges fordítással, ez az elemzés ugyanis "nagyon jól rámutatna a szöveg előállításakor működő kognitív folyamatokra", szólt a "tudományosan hangzó baromság" :)

Korábban leírtam, hogyan fordítok, és talán azt is, hogy az első változatot senkinek sem mutatom meg, kis kutakodás után ki is derült, hogy nem is őrzöm meg. (Pedig illene verzióznom, jaj, nem csak a gépen tartanom a fordításokat stb.) Viszont az első fordításaim idején arra gondoltam, a szöveg módosulását az egyes iterációk között már jól, vagyis látványosan is lehetne ábrázolni, nem változik már annyit a 2. lépéstől, hogy abból értelmezhetetlen kuszaság legyen. Ezért ilyen, 2., 3., 4. változatokat már találtam. Például Carlos Castán Hólepte peronjából (amit szívesen előveszek bármikor, mert elképesztően jó novella). És bár a fönt említett célra ezek nem alkalmasak, készítettem egy összevetést ide a blogra a végleges és a 2. (azt hiszem, 2.) változat között. A jelölések értelemszerűek (és nem csaltam, még az alapváltozat helyesírási hibái is benne maradtak). Jó böngészést, persze a PDF is "diffes", ezúttal az eredeti nélkül.

BehavazottHólepte peron

(részlet)

...

A vasúti társaságokvasúttársaságok folyamatosan, már a Union Pacific óta folyamatosan küzdenekpróbálják visszaszorítani az ehhez hasonló megmagyarázhatatlan jelenségekkel szemben.jelenségeket. Titokban, anélkül,ügyelve arra, hogy pánikot keltettek volna,ne keltsenek pánikot, sorban fölszámolták közülük azokat, amelyekről az isten háta mögötti vártornyokbaneldugott elefántcsonttornyokban végzett komoly kutatások alapján bebizonyosodott, hogy kiküszöbölhető apróságokon múlnak. Így, miután bizonyosegyes anyagokat másokkal helyettesítettek, elkerülték a kísértetvárosokat, rendszeresen átrendeztékösszekutyulták a menetrendet, megszentelték a gyártósorról legördülő mozdonyokat, és a forgalomban bevezették a hirtelen gyorsítást és fékezést, sőt a váratlan irányváltásokat, sikerült megszűntetniükmegszüntetniük a leglátványosabb furcsaságokat, s csakalig néhány túlélő maradt, deés ezek is csak hébe-hóba bukkantakbukkannak föl, kivételként, mely erősítikivételek, melyek erősítik a normalitás szabályait, oly módon, hogy előfordul – bár nem biztos, hogy az érintett mesélne az esetről –, hogy valakinek hajóval kelljen visszatérniejózan ész diktálta szabályokat, de ennek megfelelően mindig lesznek olyan utasok, akik, ha ép bőrrel akarnak visszatérni rövidke útjáról Leganésből.útjukról Leganésből, jobban teszik, ha inkább hajóra szállnak. Mindenesetre az igazat megvallva,lássuk be, annyi év után már kevéssé valószínű, hogy napjainkban komancsok támadjanak meg minket egy vonaton, vagy a cár postájával kapcsolatos kalandba keveredjünk.

...

Nem tudom, hogyan keletkeznek, sem hogy milyen gondolat ül ki elsőként az arcukra, hogy külsejüket megelőző századok halottaitól kölcsönzik-e, esetleg szimfóniáktól, ahogy azt Segriá gyanította, vagy talán rég elfelejtett festményektől.festményekről. Azt viszont tudom, hogy nem születnek, iskolába sem járnak, hogy a nyelv, amit beszélnek hamis, csak megjátsszák a magányt, hiszen nem ismerik az élet drámáját, emlékeik homályosak és oly változók,megfoghatatlanok, mint maguk az árnyak, melyek közt elillannak. Hús-vér emberek, de nem vár rájuk ravatalozó; nevetnek, de boldogságuk értelmetlen, mert semmit sem tudnak a fájdalomról, soha senki nem ríkatta még meg őket, soha nem merültek még feledésbe. Nem vagyok őrült. Én sem tagadom, hogy egy hétköznapi vagonbanvonaton az utasok többsége olyan, mint maga vagy én, emberek, akik az egyik városból a másikba utaznak egy kis levegőváltozásért, temetésekre igyekeznek, szerelmeket akarnak megmenteni, vagy sürgős üzleti ügyekben járnak el. [...]

...

[...] Abban a pillanatban a vonat,vonat csikorogva fékezni kezdett, és végül megállt. Teljesenmegállapodott. Ő pedig mozdulatlanná dermedt attól, amit látott: a teljesen behavazottlátványtól, ami fogadta: a hólepte peronon – amiről úgy tűnt,látta, hogy egy kis faluhoz tartozó megálló lehet – ott állt egyedülmagában egy fekete ruhás nő, szelíden mosolyogva a nevén szólította, és várta, hogy leszálljon. Az arca lélegzetelállítóan gyönyörű volt. Azonnal tudta, hogy időtlen idők óta ismeri azt a nőt, hiszen öröktől fogva ő volt álmai asszonya, pontosabban álmai asszonyai, mert mindegyikük ott voltvolt, egyszerre, abban a nőben. A nő, akiAki gyengéden beadta neki a kanalas orvosságot, amikor beteg volt; a nő, aki éjszaka átmászott a laktanya kerítésén, hogy mellé bújhasson a priccsén; a nő, aki tajtékozva szállt repülőkre,mániákusan repülőkre szállt, hogy láthassa őt; a nő, aki megőrült érte, és csak azokat a ruhákat hordta, amelyeket magányos sétái soránsétáin ő választott neki a kirakatokból; a nő, aki, mivel nem létezett, az egész életét egy nyomorult, kietlensivár pusztasággá tette.változtatta. Külsőre egy kicsit emlékeztette az első szerelmére, de az arcvonásai lágyabbak és szebbeknemesebbek voltak, valószerűtlenebb, magasabb volt, számottevőenlényegesen szebb. Nem, másmilyen volt, mint az első szerelme, olyan volt, ahogy énekeltmint az első szerelme,szerelmének éneke, ő volt az a keringő.

...

De hogy valami haszna is legyen az egésznek: többször, szakmai fórumon, de magánban is hallottam, hogy egy műfordító panaszkodik, mert jelöletlen változtatásokkal (korrektúra nélkül) kapja meg a kiadótól, a szerkesztőjétől a módosított fordítását. És rengeteg időbe, energiába kerül, mire a módosításokat fölfedezi, hogy adott esetben visszajavítsa. Pedig a Word egészen régóta képes két dokumentumot összevetni, íme a leírások az Office XP, 2003, 2007, 2010 Wordjeihez. Igazán kezes eszköz, kiderülnek a turpisságok, néha a korrektúrával visszaküldött szöveget is érdemes így megnézni! (És persze beleírni a szerződésekbe, hogy a fordító beleegyezése nélkül nem mehet változtatás a nyomdába...)

Teljes változat (PDF-ben): PDFCarlos Castán: Hólepte peron

Carlos Castán: Andén de nieve. In Carlos Castán: Frío de vivir. Emecé, Buenos Aires, 1997

Az illusztráció ismét adambowie képe: Snow (6 of 23).

A bejegyzés trackback címe:

https://mufordito.blog.hu/api/trackback/id/tr784857094

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ez jó. Tényleg látszik, ahogy finomodik, csiszolódik a szöveg.
És ha nem vagyok indiszkrét, mi volt D.P. tudományosnak hangzó baromságának a hátterében. Mármint szerinted, mert neki csak van annyi esze, hogy kitart az eredeti mellet :)
Azt mondja, nyersfordításhoz nem nagyon férnek hozzá kutatók, csak tolmácsolások szövegéhez, az meg mégis tök más. Így lényegében forradalmi ismeretekre lehetne szert tenni. :) Ezt már én mondom.