Mi ez?

A blogon rendszeresen publikálom saját műfordításaimat. Jellemzően spanyol nyelvterületről válogatok, többnyire novellákat, mikronovellákat („félperceseket”) fogok megosztani veletek, de előfordulhatnak regényrészletek, színdarabok is.

A hosszabb írásokból a blogon csak részleteket közlök, de a teljes változat mindig letölthető (korlátozott ideig) PDF formában az adott bejegyzés végén.

Olvassatok, szóljatok hozzá, beszéljetek bele!

Egyedi kerámia

Szerethető, használható, igényes rakukerámia és kőporcelán tárgyak, ajándékok és home dekor. Hagyományos és Raku technikára épülő egyedi vizuális élmény. Károlyi Ildikó keramikus

Szerethető, használható, igényes rakukerámia és kőporcelán tárgyak, ajándékok és home dekor. Hagyományos és raku technikára épülő egyedi vizuális élmény. Károlyi Ildikó keramikus

Könyvek

Értékelések Roberto Bolaño Vad nyomozók című kultregényéről.

Folyamatosan bővülő visszhang A jövő nem a miénk című antológiáról.

Kritikák, recenziók Samanta Schweblin A madárevő című könyvéről.

Címkék

a.jövő.nem.a.miénk (40) alkohol (2) állatmese (3) álom (4) angyal (1) antológia (14) anya (3) apa (5) argentína (20) átváltozás (1) bemutatkozás (3) beszélgetés (7) bevándorlás (1) bölcsek.köve (1) bolívia (3) brazília (1) chile (10) család (2) díj (6) ecuador (2) egyesült.államok (1) élet (1) elmélet (3) előítéletek (1) előszó (1) erőszak (6) eső (2) eszköz (4) fantasy (3) félelem (2) felelősség (1) fény (1) férfi.nő (14) feszültség (1) film (1) filozófia (5) foci (2) fordítás (1) franciaország (1) guatemala (2) gyerek (7) gyerekkor (5) haiku (1) hajó (1) halál (13) hangfelvétel (4) hellókarácsony (1) honduras (2) hozzáférés (1) humor (1) hűtlenség (2) ifjúsági (3) interjú (1) internet (1) kalóz (1) karácsony (3) kiadó (1) kísértet (1) klímaváltozás (1) kocsma (1) költészet (1) kolumbia (1) komédia (1) kör (1) kórház (2) korrupció (1) középkor (3) kronópiók.és.fámák (3) kuba (18) kutya (5) levél (1) magány (1) mexikó (15) mikronovella (20) monológ (4) munkahely (2) nagymama (1) nagyszülő (4) napló (1) nicaragua (1) női.író (7) novella (30) offtopik (3) öngyilkosság (2) öregség (1) oroszlán (1) őserdő (3) pályázat (8) panama (2) paraguay (3) párbeszéd (2) peru (8) pillangó (1) politika (1) pornó (1) pszichiátria (1) publikáció (30) regényrészlet (4) rendezvény (2) rendőrség (1) spanyolország (15) sport (1) száműzetés (1) szerelem (1) szexualitás (2) születés (1) tabu (1) tél (1) tigris (1) tömeg (1) tükör (1) újjászületés (2) újság (1) uruguay (21) utazás (1) vad.nyomozók (6) vallás (1) venezuela (2) vidék (2) vonat (3) william.blake (1) wordle (1) zene (1)

Feliratkozás

Email feliratkozás (bejegyzések):

Powered by FeedBurner

Miből lesz a könyvsiker? A The Savage Detectives és a Divocí detektivové

2012.09.18. 21:42 Kurta | vad.nyomozók | 3 komment

Miből a közönség- és miből kritikai siker? Mi köze egyáltalán ehhez a kérdéshez egy műfordítónak? Foglalkoznak ezzel a kiadói szakemberek? És néha látszólag miért nem? Lehet, hogy a Vad nyomozókkal másképp lesz? Hogyan csinálták máshol?, merülhet föl a kérdés...

Bolaño nagyregénye ugyanis sikerkönyv, mégpedig szinte mindenhol a világon. Fordították németre, franciára, angolra, olaszra, hollandra, flamandra, norvégra, svédre, finnre, dánra, görögre, törökre, portugálra, csehre, lengyelre, szlovénra, horvátra, koreaira, kínaira (angolból), japánra. Össze is szedtem a borítókat (2012-09-24: plusz szlovén; 2013-09-05: plusz lett, magyar), van nyelvterület, ahol többféle kiadást is megért, van, ahol – ki tudja, miért – két kötetben adták ki a hatszáz oldalas regényt (és van hangoskönyv). Lássuk be, tízből egy-kettő, ha jó. (Az a bizonyos festmény Jack Vettriano képének részlete: The Billy Boys.) Ezek közül nem sok jelent meg az író életében, az átütő sikert döntően meghozó amerikai kiadás is csak később jött, Bolaño már nem érte meg.

The Savage Detectives, Los detectives Salvajes, Vad nyomozók

A tovább után Szarviharok, regénytérkép, fordítók.

Mire lehet ez elég Magyarországon? Sok minden múlik a kiadón. De nem minden. Bolaño fölfedezője és spanyol kiadója „long seller”-ként emlegeti a könyvet, amely túl fogja szárnyalni Vargas Llosa és García Márquez sikereit, ráadásul még csak most van a pályája elején. (Ha már szóba került a boom két nagyja, a magyar bookline „egyéb” világirodalmi regénylistáján, mármint eladási listáján „Márquez” egyeduralkodó a latin-amerikaiak közül, a mágikus realizmus iránti örökkévalónak tűnő magyar rajongás azért nem biztos, hogy sok jót ígér..., mert, hogy Cs. M.-t idézzem: Bolaño „legnagyobb erényeként a »mágikus realizmustól« való elszakadást szokás emlegetni”, persze a latin-amerikai irodalom nem egyenlő a mágikus realizmussal.) Az Egyesült Államokban (ahol a címek kb. 3 százaléka fordítás) néhány nap alatt elkelt nagyjából 40 ezer példány. Persze ezt nem adták ingyen, az amerikai kiadó a könyv megjelenése előtt hétszáz fűzött levonatot küldött szét a kritikusoknak, a megjelenés után erőteljes kampánnyal, egész oldalas hirdetésekkel támogatta meg a nyomtatott sajtóban. A könyv pedig rögtön fölkerült a The New York Times, a Los Angeles Times, a The Washington Post top 10-es listáira. (És fölröppent az azóta kacsának bizonyuló hír a regény megfilmesítéséről.) A világ legtöbb anyanyelvi beszélőjét fölvonultató kínaiul 2009 óta elérhető a Vad nyomozók, és Kínában is bekerült az év könyvei közé, sőt a Beijing News „100 elolvasandó könyv, mielőtt meghalnánk” listájára is.

A miénkhez minden értelemben közelebb álló cseh piacon egy kis kiadónál már 2005-ben megjelent az Éjszaka Chilében (amelynek Bolaño eredetileg a Szarviharok [Tormentas de mierda] címet szánta), de a kiadó-fordító legnagyobb elkeseredésére semmiféle visszhangot nem váltott ki. A fordító a következő interjúban viszont már arról beszélt, hogy a Vad nyomozók máshol fog megjelenni, és a nagyobb kiadónál annak szélesebb lehetőségeivel már talán nagyobbat szól majd. És szólt is, egy hónappal a megjelenés után már rendelték az újranyomást, és egyezkedtek a fordítóval a következő Bolaño regényről, a 2666-ról. Ha azt nézzük, milyen olvasói visszhangja volt az első két magyarul is megjelent kisregénynek, van hova emelkedni itthon is, de legalább, ahogy a cseh példa is mutatja, nem reménytelen a helyzet. Persze, nem árt, ha a kiadó hisz a könyvben. (A németországi kezdés a Náci irodalom Amerikábannal szintén elég csöndes volt, a Vad nyomozók viszont ott is működött.)

Ugyanakkor, ha hiszünk a bolañói regény-életműről megjelent „térképnek”, tematikai-stiláris érelemben a Vad nyomozók nem kapcsolódik közvetlenül az eddigi kiadványokhoz. Remélem, mégsem lesznek fanyalgó rajongók, hiszen ez a regény mégiscsak a legfontosabb sarokkő Bolaño életművében, ez változtatta meg a latin-amerikai irodalom menetét. (B. M. ezt úgy fogalmazta meg, hogy „Roberto Bolaño nem azért jelentős író, mert nagyon híres lett, hanem azért, mert műveivel elhomályosította a dél-amerikai írók boom nemzedékét, azaz a Márquez, Carlos Fuentes, vagy Mario Vargas Llosa nevével fémjelzett generációt, megtörte a mágikus realizmus máig tartó hatását, és témaválasztásaiban is újat tudott mutatni. Egyszerűen megmutatta, hogy máshogy is lehet.”) Mégsem kell a jelentőségét fényezni, jó könyv, és kész.

Fordítók

Egy lelkes és hiteles (nem utolsósorban jó) fordító sokat tehet a kötet népszerűsítéséért. Ezért is tanácsolnám a pályakezdő műfordítóknak, hogy ne vállaljanak el bármit. Sokkal jobb azonosulni (bizonyos mértékig) a művel, szívből csinálni és vállalni a végeredményt. (De mindenképpen legyen jó, amit csinálnak. :)

Már a kezdeti amerikai sikernél kiemelték Chris Andrews fordító személyét. A Savage Detectives mégsem az ő munkája, hanem Natasha Wimmeré, akadt is a kritikusok között, aki húzta a száját (ez a lehetőség most itthon is fennáll :), de azért sokkal több a pozitív hang vele kapcsolatban is. Fordítás közben néha beleolvastam az angol szövegbe is, elég tisztességesen indul, néha azért kicsit ellaposodik, de gondolom az én fordításomban is talál kivetnivalót, aki akar. (Abban viszont egyetértek vele, hogy gyakran fájdalmas a nyomtatott fordítást kézbe venni, és beleolvasni... Talán nem pontosan ugyanolyan okokból, de az írók számára is az: Bolaño például az utolsó interjújában – a mexikói Playboyban – azt nyilatkozta, hogy azért tartja magát inkább költőnek, mint prózaírónak, mert kevésbé pirul el, ha egy verseskötetét nyitja ki, mint ha egy regényét. És hogy egyetlen regényét nem szégyelli, az Antwerpent [Amberes].) Wimmer a munka közben két-három hónapot töltött Mexikóvárosban, aztán a 2666 fordításához nyert egy 20.000 dolláros ösztöndíjat. *sóhajt* Elég sok nyilatkozata megjelent angolul is, vannak közöttük érdekesek.

Az említett cseh fordító (Anežka Charvátová) már az (eredetiben több mint ezer oldalas) 2666-ról mesélte, hogy a kiadó két évet akar neki adni rá, de ő attól tart, az nem lesz elég. Aztán egy következőben, hogy négy hónapig fordította a könyvet, de négy hónapig minden nap, hétvégén is, hogy tartani tudja a határidőt. És ez után jött a csiszolgatás. (Ami, ha a saját statisztikáimat nézem, akkor lehetett kb. egy éves.) Egyébként ő mondta azt Bolañóról, hogy az az egyik legjobb dolog benne, hogy újra lehet olvasni, nem unja meg az ember, sőt, egyre jobb lesz. A közönségsiker kulcsa pedig az, hogy mindenki talál benne valamit, ami neki szól, és amit élvezhet. Nem szükséges különösebb előképzettség, vagy például a latin-amerikai irodalom ismerete, hogy az ember elmerüljön benne. (Tőlünk nézve egészen bizarr, hogy a cseh kiadás végére bekerült egy „ki kicsoda” is, így tervezték könnyebben emészthetővé tenni a könyvet.)

A fordítók több nyelven is kiemelték, hogy gyakorlatilag lehetetlen a spanyol nyelv dialektális különbözőségeit érzékeltetni a fordításban. Ez tulajdonképpen valóban így van, vannak viszont olyan különbségek szóhasználatban, stílusban, amelyeket át lehet menteni, pontosabban érzékeltetni lehet. Lehet, hogy kevesebb az árnyalat a fordításban, de nem simulnak ki teljesen a hullámok (ráadásul nem is ez a kulcsa az eredeti élvezhetőségének, azért ezt se felejtsük el). A könyv japán fordítói még azt hangsúlyozták, milyen nehéz volt elég – és még nehezebb az eredetieknek megfelelő – szinonimát találniuk a homoszexuális szóra (ezt nekem sem volt amúgy könnyű, nem sok a nem erősen pejoratív értelmű szó magyarul a témában).

Elvileg nem kell már olyan sokat várni a könyvre, persze, hiszem, ha látom, volt itt már fél éves kiadói csúsz(tat)ás, de lassan lesznek folyóiratokban részletek, és talán itt is lehet majd ízlelgetni és megszeretni a „vad” Bolañót.

A bejegyzés trackback címe:

https://mufordito.blog.hu/api/trackback/id/tr244786813

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

És azt legalább sejteni lehet, hogy nagyjából mikor jön ki a könyv magyarul?
Sejteni lehet, az Európában a Téli Könyvvásárról beszélnek, addig meg kell jelennie. Azt elvileg a MKKE szervezi, de hogy mikor és hol lesz, pontos infót nem találtam. November-december, talán. Persze, a kiadók sok mindent mondanak.. Néha meg remekül hallgatnak. :)

europakiado.hu/index.php?l=h&s=2
Itt egyelőre inkább még az októberi megjelenéseket találni. Ha lesz konkrét dátum, borító, megírom.