Mi ez?

A blogon rendszeresen publikálom saját műfordításaimat. Jellemzően spanyol nyelvterületről válogatok, többnyire novellákat, mikronovellákat („félperceseket”) fogok megosztani veletek, de előfordulhatnak regényrészletek, színdarabok is.

A hosszabb írásokból a blogon csak részleteket közlök, de a teljes változat mindig letölthető (korlátozott ideig) PDF formában az adott bejegyzés végén.

Olvassatok, szóljatok hozzá, beszéljetek bele!

Egyedi kerámia

Szerethető, használható, igényes rakukerámia és kőporcelán tárgyak, ajándékok és home dekor. Hagyományos és Raku technikára épülő egyedi vizuális élmény. Károlyi Ildikó keramikus

Szerethető, használható, igényes rakukerámia és kőporcelán tárgyak, ajándékok és home dekor. Hagyományos és raku technikára épülő egyedi vizuális élmény. Károlyi Ildikó keramikus

Könyvek

Értékelések Roberto Bolaño Vad nyomozók című kultregényéről.

Folyamatosan bővülő visszhang A jövő nem a miénk című antológiáról.

Kritikák, recenziók Samanta Schweblin A madárevő című könyvéről.

Címkék

a.jövő.nem.a.miénk (40) alkohol (2) állatmese (3) álom (4) angyal (1) antológia (14) anya (3) apa (5) argentína (20) átváltozás (1) bemutatkozás (3) beszélgetés (7) bevándorlás (1) bölcsek.köve (1) bolívia (3) brazília (1) chile (10) család (2) díj (6) ecuador (2) egyesült.államok (1) élet (1) elmélet (3) előítéletek (1) előszó (1) erőszak (6) eső (2) eszköz (4) fantasy (3) félelem (2) felelősség (1) fény (1) férfi.nő (14) feszültség (1) film (1) filozófia (5) foci (2) fordítás (1) franciaország (1) guatemala (2) gyerek (7) gyerekkor (5) haiku (1) hajó (1) halál (13) hangfelvétel (4) hellókarácsony (1) honduras (2) hozzáférés (1) humor (1) hűtlenség (2) ifjúsági (3) interjú (1) internet (1) kalóz (1) karácsony (3) kiadó (1) kísértet (1) klímaváltozás (1) kocsma (1) költészet (1) kolumbia (1) komédia (1) kör (1) kórház (2) korrupció (1) középkor (3) kronópiók.és.fámák (3) kuba (18) kutya (5) levél (1) magány (1) mexikó (15) mikronovella (20) monológ (4) munkahely (2) nagymama (1) nagyszülő (4) napló (1) nicaragua (1) női.író (7) novella (30) offtopik (3) öngyilkosság (2) öregség (1) oroszlán (1) őserdő (3) pályázat (8) panama (2) paraguay (3) párbeszéd (2) peru (8) pillangó (1) politika (1) pornó (1) pszichiátria (1) publikáció (30) regényrészlet (4) rendezvény (2) rendőrség (1) spanyolország (15) sport (1) száműzetés (1) szerelem (1) szexualitás (2) születés (1) tabu (1) tél (1) tigris (1) tömeg (1) tükör (1) újjászületés (2) újság (1) uruguay (21) utazás (1) vad.nyomozók (6) vallás (1) venezuela (2) vidék (2) vonat (3) william.blake (1) wordle (1) zene (1)

Feliratkozás

Email feliratkozás (bejegyzések):

Powered by FeedBurner

Horacio Quiroga: A megkopasztott papagáj (1917)

2012.05.13. 13:44 Kurta | novella állatmese őserdő | 3 komment

Amikor elindítottam ezt a blogot, azt írtam a "hitvallásomban", hogy az egyik célom a Quiroga életmű fordítása. Az azóta eltelt időben megtanultam, hogy a tervek megvalósulnak, de építkezni kell, és várni – néha sokat – a megfelelő pillanatra. A Babits-ösztöndíj elnyerése annak idején apró lépés volt a kézbe vehető könyv felé, de azóta inkább a megtorpanást éreztem. Viszont soha nem adtam föl, mindig ott munkált bennem a dolog, és voltak apró biztató jelek.

Most megint úgy látszik, valami beérhet, messze még a vége, de szeretnék Quiroga novelláskötetet, és szerintem lesz is, a meséskönyvvel majd meglátjuk, mi történik. De miért ne lehetne szépen illusztrált kötet vagy kötetek belőle. 

Annak idején a Móra hat Quiroga gyerekmesét adott ki a nyolcból, az első kimaradót, A flamingók harisnyáját már közöltem itt (szerintem az egyik legjobb mind közül), most lendületadóként jön a másik kihagyott (szintén madaras) állatmese, A megkopasztott papagáj. Aki ezt olvasva kicsit húzná a száját, hogy nem is olyan jók ezek a mesék, az olvasson felnőtteknek szánt történeteket, pl. A napszúrást, az az első valódi fordításom!

A megkopasztott papagáj

(részletek)

...

A jaguár viszont dühbe gurult, mert azt hitte, a papagáj gúnyolódik vele, és mivel éppen éhes volt, úgy döntött, megeszi a fecsegő madarat. Így hát azt válaszolta:

– Jól van! Csak gye-re egy ki-csit kö-ze-lebb, mert rosz-szul hal-lok!
A jaguár nem hallott rosszul, csak szerette volna, hogy Pedrito a közelebb jöjjön, és egy csapással elkaphassa. A papagáj pedig másra se gondolt, csak hogy milyen jól fogják magukat érezni, ha felséges barátjával beállítanak a házhoz egy tejes teára. És lejjebb ereszkedett, még közelebb a talajhoz.

– Finom papi, otthon! – fújta teli torokból.

– Kö-ze-lebb! Nem hal-lom! – felelte reszelős hangon a jaguár.

...

Végre megérkezett a házhoz, és az első dolga az volt, hogy megnézze magát a szakácsnő tükrében. Szegény Pedrito! Ő volt a világ legkülönösebb, legcsúnyább madara, teljesen kopasz, még farka sem volt, és egyfolytában rázta a hideg. Hogy állíthatna így be az étkezőbe? Az egyik eukaliptusz törzsében talált egy odút, ami olyan volt, mint egy barlang. Elrejtőzött a mélyén, és ott reszketett tovább a hidegtől és a szégyentől.

...

Teljes változat és eredeti (PDF-ben): PDFHoracio Quiroga: A megkopasztott papagáj

Az illusztráció Ana_Cotta képe: Arara vermelha - penas coloridas. Mindenkinek ajánlom az eredetit, mert gyönyörű a közeli a színes aratollakról. Viszont a mese különböző kiadásainak illusztrációit megfigyelve érdekes látni a konszenzust, hogy szinte mindig barátpapagájt vagy talán smaragdzöld papagájt rajzolnak, ami, gondolom jóval gyakoribb arrafelé. (Bár messze nem olyan színes a tolla, mint az aráké.) Viszont ezt a figyelmet látva érthetetlen, miért rajzolnak sorra tigrist jaguár helyett a Paraná őserdejébe...

Megosztás

Főoldal« Andrés Barba: Változatok...Andrés Barba: Teresa-látomás »

A bejegyzés trackback címe:

https://mufordito.blog.hu/api/trackback/id/tr264505612

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Végre elolvastam, a 2. oldal, 70. sorban van egy felesleges névelő. Egyébként érdekes mese, majd egyszer elmesélem a gyereknek. Eléggé majd :)
Jav. Köszi.

Érdekes mesék ezek, bizonyos szempontból mindenképp. De nehéz őket gyerekmesének nevezni.

Ilyen illusztrációkkal meg aztán...
blogdelmontt.blogspot.hu/2008/05/cuentos-de-la-selva.html
Ez egy másik darabhoz, A vak dámszarvasborjúhoz készült.
Az ilyen illusztrációkkal nincs baj, Hédivel egyre jobban el lehet beszélgetni képzőművészeti alkotásokról, főleg ha konkrétan kiállításra megyünk. A félig absztraktok a legjobbak, mert sokszor egész érdekeseket talál ki.