A sok munka miatt idén is megfeledkeztem a Goldenblog nevezési határidejéről, nem fog az egekbe szökni a látogatottságom most sem. Persze lehet máshogy is látogatottságot növelni, az egyik mód az offline publikáció. Egy időben ábrándoztam arról, hogy egy-egy megjelenés után figyelem, mennyivel ugrik meg a keresések (a keresve idetalálók) száma, vagyis a verset, novellát, akármit olvasó közönség mennyire lelkesedik föl, milyen lendülettel kezd érdeklődni az adott szerző iránt.

Most erről nem tudok beszámolni, mert a Parnasszus XVI. évfolyamának II., nyári száma (legalábbis az Írók Boltja katalógusa szerint) nem került még a boltokba, a kezembe viszont, nagy örömömre, igen. A lap viszonylag stabil blokkokból építkezik, a "centrumban" és a "redivivus" mellett az "átjárás" is állandó rovat, ebben egy idegen nyelven író költő életművébe adnak betekintést, a fordításokat pedig rendszerint egy műhelytanulmány kíséri.

A mostani számban ez a költő Víctor Rodríguez Núñez lett. A 90-98. oldalon hat, korábban máshol meg nem jelent verse mellett pedig helyet kapott egy interjú is, ahogy a címlap tudósít, ezt is én követtem el. Előbb-utóbb majd egy személyes interjúra is sort kerítünk, talán egy könyvbemutatón.

Víctor költészete „öntörvényű de nem érthetetlen, szerepvállaló de nem politizáló, szubjektív de nem bizalmaskodó, pontosan felépített de nem áthatolhatatlan, beszédes de nem közönséges, lírai de nem ahistorikus, párbeszédet nyitó de nem csevegő, kubai de nem jellegzetesen kubai, nyitott a világra de nem globalizált.”

Az említett blokkok mellett bemutatkozik vagy másféltucat fiatal költő is a számban, ettől is egészen érdekes a mostani Parnasszus.