Mi ez?

A blogon rendszeresen publikálom saját műfordításaimat. Jellemzően spanyol nyelvterületről válogatok, többnyire novellákat, mikronovellákat („félperceseket”) fogok megosztani veletek, de előfordulhatnak regényrészletek, színdarabok is.

A hosszabb írásokból a blogon csak részleteket közlök, de a teljes változat mindig letölthető (korlátozott ideig) PDF formában az adott bejegyzés végén.

Olvassatok, szóljatok hozzá, beszéljetek bele!

Egyedi kerámia

Szerethető, használható, igényes rakukerámia és kőporcelán tárgyak, ajándékok és home dekor. Hagyományos és Raku technikára épülő egyedi vizuális élmény. Károlyi Ildikó keramikus

Szerethető, használható, igényes rakukerámia és kőporcelán tárgyak, ajándékok és home dekor. Hagyományos és raku technikára épülő egyedi vizuális élmény. Károlyi Ildikó keramikus

Könyvek

Értékelések Roberto Bolaño Vad nyomozók című kultregényéről.

Folyamatosan bővülő visszhang A jövő nem a miénk című antológiáról.

Kritikák, recenziók Samanta Schweblin A madárevő című könyvéről.

Címkék

a.jövő.nem.a.miénk (40) alkohol (2) állatmese (3) álom (4) angyal (1) antológia (14) anya (3) apa (5) argentína (20) átváltozás (1) bemutatkozás (3) beszélgetés (7) bevándorlás (1) bölcsek.köve (1) bolívia (3) brazília (1) chile (10) család (2) díj (6) ecuador (2) egyesült.államok (1) élet (1) elmélet (3) előítéletek (1) előszó (1) erőszak (6) eső (2) eszköz (4) fantasy (3) félelem (2) felelősség (1) fény (1) férfi.nő (14) feszültség (1) film (1) filozófia (5) foci (2) fordítás (1) franciaország (1) guatemala (2) gyerek (7) gyerekkor (5) haiku (1) hajó (1) halál (13) hangfelvétel (4) hellókarácsony (1) honduras (2) hozzáférés (1) humor (1) hűtlenség (2) ifjúsági (3) interjú (1) internet (1) kalóz (1) karácsony (3) kiadó (1) kísértet (1) klímaváltozás (1) kocsma (1) költészet (1) kolumbia (1) komédia (1) kör (1) kórház (2) korrupció (1) középkor (3) kronópiók.és.fámák (3) kuba (18) kutya (5) levél (1) magány (1) mexikó (15) mikronovella (20) monológ (4) munkahely (2) nagymama (1) nagyszülő (4) napló (1) nicaragua (1) női.író (7) novella (30) offtopik (3) öngyilkosság (2) öregség (1) oroszlán (1) őserdő (3) pályázat (8) panama (2) paraguay (3) párbeszéd (2) peru (8) pillangó (1) politika (1) pornó (1) pszichiátria (1) publikáció (30) regényrészlet (4) rendezvény (2) rendőrség (1) spanyolország (15) sport (1) száműzetés (1) szerelem (1) szexualitás (2) születés (1) tabu (1) tél (1) tigris (1) tömeg (1) tükör (1) újjászületés (2) újság (1) uruguay (21) utazás (1) vad.nyomozók (6) vallás (1) venezuela (2) vidék (2) vonat (3) william.blake (1) wordle (1) zene (1)

Feliratkozás

Email feliratkozás (bejegyzések):

Powered by FeedBurner

Mario Benedetti: Happy birthday (1980)

2009.05.19. 16:35 Kurta | halál filozófia uruguay | 3 komment

Nem fordítottam még verset Benedettitől. Amikor pár hete olvastam, hogy rosszabbodott az állapota, és a hispán világban maratoni felolvasásokat tartottak a verseiből, hogy erőt adjanak neki, az egyik hír végén ott volt ez a vers is. Valahogy benne volt, hogy ezt majd le kell fordítanom. Egy kicsit hirtelen raktam most össze, szerintem kötetbe nem így kerülne, lehet még itt-ott polírozni, de tessék, olvassátok!

Benedettiről most nem mesélek sokat, majd lesz életrajz is róla a héten, inkább akkor. Annyit csak: az egyetemen nem olvastam Benedettit, nem tanultam róla (lehet, hogy figyelmetlen voltam, de lehet, hogy nem is tanították). Megoszlanak arról a vélemények, hogy tényleg nem olyan nagy író-e, mint az igazán világhírűvé lett kortársai, vagy csak nem volt jókor, jó helyen (politikai értelemben sem), viszont egy biztos, sokan, nagyon sokan szerették, és nagyon sok fiatal. Sokak számára tényleg egy ikon, a versei pedig sok helyre eljutottak, talán messzebb is, mint a prózája.

Csak egy-két éve ismertem meg, amikor XX. századi és kortárs uruguayi írókat kerestem, hogy kis csokorrá bővítsem az egy szál Quirogával induló fordításaimat. Akkor még lelkes naivitással azt hittem, hogy, pusztán azért, mert jók, meg is fognak jelenni a szövegeim. :) Azóta történt sokminden, én pedig megszerettem Benedettit, a novelláit, leginkább. Ő úgy írt, ahogy én szerettem, szeretek fordítani.

Még valami, a Sikolyban megjelent egyik fordításom most egy kicsit megint elérhető lesz itt is.

Happy birthday

 

Mi lesz a világgal, ha én már nem láthatom nem hallhatom
        nem tapinthatom nem szagolhatom nem ízlelhetem?
mi lesz a többiekkel csekélységem nélkül?
vagy élnek tovább úgy ahogy én is élek
        azok nélkül, akik már itt hagytak?
de mégis
miért van az hogy közülük néhányan megsárgult fotók
        míg mások ködösödő tekintet
        megint mások kezeim helyett kezek?
mi lesz majd mindannyiunkkal nélkülünk?
milyen színe és neszei micsoda lágy bőre milyen íze és illata
        lesz az áld(átkoz)ott világnak?
mi értelme lesz már a némaság főszereplőjévé lenni?
        a felejtés hírnökévé?
hová lesz a szerelem a tizenegy órai napfény
        és a valódi ok nélkül szomorú szürkület?
lehet hogy a hatvanadik évet betöltve
        mindenki fölteszi ezeket a kérdéseket?

azt már tudjuk milyen a válaszok nélkül
de milyen lesz a világ kérdések nélkül?

Teljes változat és eredeti (PDF-ben): PDFMario Benedetti: Happy birthday

Mario Benedetti: Viento del exilio. Mexikóváros, 1981, Nueva Imagen

Az illusztráció vonKinder képe: Nostalgia. Érdekes, hogy a fotót a készítője is búcsúzóul szánta Benedettinek, igaz, ő egy másik verssel köszönt el.

Ha tetszik, ajánld a TurulMemeTurulMeme-en!

Főoldal« Cortázar: EbédBenedetti: A haladék »

A bejegyzés trackback címe:

https://mufordito.blog.hu/api/trackback/id/tr971131645

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ismerem ezt a verset! :)
Örülök, hogy lefordítottad magyarra, szerintem nagyon jó lett!
"Én nem tudom, létezik-e Isten, de ha igen, tudom, nem zavarja, hogy kételkedem." / "Yo no sé si Dios existe, pero si existe, sé que no le va a molestar mi duda."
Mario Benedetti (1920-2009)

Köszi.
http://www.elpais.com/encuestas/resultados.html?id=12761
A szavazók kétharmadára a költészete volt a legnagyobb hatással! (Tizennyolc százalékukra a novellái.)
Azt nézem, hogy ott 67%-uk a versre szavazott... hát igen...
Tény, hogy mindenki inkább a verseit ismeri inkább, mint a novellái.