Amíg készülnek a komolyabb dolgok, amíg folyik a háttérmunka, ismét kaptok egy mikronovellát. Rég nem esett szó róluk, talán egy kicsit megorroltam rájuk, mert nem találtam ötletes egypercest karácsonyra. Valami azt súgja, nem is ez az írás lesz az, amelyik megtöri a kommenttelenséget...
Monterroso Hondurasban született, de száműzött guatemalaiként élt Mexikóban. Ilyen egyszerű. Ezért a sok országcímke a poszton. A mai írógeneráció őt tartja a boom utáni Latin-Amerika egyik meghatározó szerzőjének.
Hogyan lesznek az öregek?
Valamelyik délután egy ötéves gyerek magyarázta egy négyévesnek, hogy több társával együtt teljes szexuális önmegtartóztatásban él, sőt, még csak egymáshoz sem érnek, mert tudják, vagy legalábbis tudni vélik, hogy ha véletlenül megfeledkeznek magukról, és hagyják, hogy elragadja őket a korosztályukra oly jellemző szenvedély, és közösülnek, e természet elleni vétek mindenképp gyümölcsöt hoz, ami nem lehet más, csakis egy papóka vagy egy nyanyóka; mivel azt mondják, hogy a mai napig így születnek azok az öregek, akiket az utcákon és a parkokban látni; habár lehet, hogy ez a hiedelem abból fakad, hogy a gyerekek sosem látják fiatalon a nagyszüleiket, és hogy senki nem magyarázza el nekik, hogyan is születnek, vagy honnan származnak; szóval az is lehet, hogy valójában mégsem feltétlen így lesznek az öregek.
Teljes változat és eredeti (PDF-ben): 
Augusto Monterroso: Hogyan lesznek az öregek?
Augusto Monterroso: La oveja negra y demás fábulas. Mexikóváros, 1969, Joaquín Mortiz
Az illusztráció hey,stellaaaaaaaa képe: cím nélkül.
Ha tetszik, ajánld a 
TurulMeme-en!
Főoldal« Ábalos: Grimpow, 1. fejezetRodríguez Núñez: Nicaraguai szon I. »
