Mi ez?

A blogon rendszeresen publikálom saját műfordításaimat. Jellemzően spanyol nyelvterületről válogatok, többnyire novellákat, mikronovellákat („félperceseket”) fogok megosztani veletek, de előfordulhatnak regényrészletek, színdarabok is.

A hosszabb írásokból a blogon csak részleteket közlök, de a teljes változat mindig letölthető (korlátozott ideig) PDF formában az adott bejegyzés végén.

Olvassatok, szóljatok hozzá, beszéljetek bele!

Egyedi kerámia

Szerethető, használható, igényes rakukerámia és kőporcelán tárgyak, ajándékok és home dekor. Hagyományos és Raku technikára épülő egyedi vizuális élmény. Károlyi Ildikó keramikus

Szerethető, használható, igényes rakukerámia és kőporcelán tárgyak, ajándékok és home dekor. Hagyományos és raku technikára épülő egyedi vizuális élmény. Károlyi Ildikó keramikus

Könyvek

Értékelések Roberto Bolaño Vad nyomozók című kultregényéről.

Folyamatosan bővülő visszhang A jövő nem a miénk című antológiáról.

Kritikák, recenziók Samanta Schweblin A madárevő című könyvéről.

Címkék

a.jövő.nem.a.miénk (40) alkohol (2) állatmese (3) álom (4) angyal (1) antológia (14) anya (3) apa (5) argentína (20) átváltozás (1) bemutatkozás (3) beszélgetés (7) bevándorlás (1) bölcsek.köve (1) bolívia (3) brazília (1) chile (10) család (2) díj (6) ecuador (2) egyesült.államok (1) élet (1) elmélet (3) előítéletek (1) előszó (1) erőszak (6) eső (2) eszköz (4) fantasy (3) félelem (2) felelősség (1) fény (1) férfi.nő (14) feszültség (1) film (1) filozófia (5) foci (2) fordítás (1) franciaország (1) guatemala (2) gyerek (7) gyerekkor (5) haiku (1) hajó (1) halál (13) hangfelvétel (4) hellókarácsony (1) honduras (2) hozzáférés (1) humor (1) hűtlenség (2) ifjúsági (3) interjú (1) internet (1) kalóz (1) karácsony (3) kiadó (1) kísértet (1) klímaváltozás (1) kocsma (1) költészet (1) kolumbia (1) komédia (1) kör (1) kórház (2) korrupció (1) középkor (3) kronópiók.és.fámák (3) kuba (18) kutya (5) levél (1) magány (1) mexikó (15) mikronovella (20) monológ (4) munkahely (2) nagymama (1) nagyszülő (4) napló (1) nicaragua (1) női.író (7) novella (30) offtopik (3) öngyilkosság (2) öregség (1) oroszlán (1) őserdő (3) pályázat (8) panama (2) paraguay (3) párbeszéd (2) peru (8) pillangó (1) politika (1) pornó (1) pszichiátria (1) publikáció (30) regényrészlet (4) rendezvény (2) rendőrség (1) spanyolország (15) sport (1) száműzetés (1) szerelem (1) szexualitás (2) születés (1) tabu (1) tél (1) tigris (1) tömeg (1) tükör (1) újjászületés (2) újság (1) uruguay (21) utazás (1) vad.nyomozók (6) vallás (1) venezuela (2) vidék (2) vonat (3) william.blake (1) wordle (1) zene (1)

Feliratkozás

Email feliratkozás (bejegyzések):

Powered by FeedBurner

Miguel Antonio Chávez: Csillagpor.nó (2008)

2008.09.29. 12:59 Kurta | internet novella pornó bevándorlás előítéletek ecuador a.jövő.nem.a.miénk | 1 komment

Miguel Antonio Chávez novellája, azt hiszem, a leghosszabb, amit eddig fordítottam. Mégis ebben van a legkevesebb mondat. (Leszámítva persze azt a Benedetti írást, melyben nincsenek mondatok. Vagy, ha úgy tetszik, pont kettő van. – A hivatkozott darab a blogon még nem elérhető...). A jövő nem a miénk antológiából választott novella ismét új stílust, új témát, új országot mutat be.

Fejtörést több dolog okozott, de egynél érzem úgy, hogy nem teljesen megnyugtató a végeredmény. Ez pedig a szövegben leírt film – és a novella eredeti – címe: La Puta Madre Patria. Így hivatkoznak, némileg rosszallóan Spanyolországra Latin-Amerikában. "Madre Patria": anyaország, anyanemzet. "Tu puta madre": a kurva anyád. Az anyaország, a rosszalló felhang alapján adta magát a "mostoha-anyaország", ami a december 4-i népszavazás után jött divatba. Használatuk hasonló, csak hát, hiányzik belőle a "puta". A teljes novellát a tovább után találjátok.

Csillagpor.nó

(részletek)

1.

Hogy ne érezzem magam frusztrálva, amiért nem tudok megélni legkedvesebb időtöltésemből, amit ráadásul titokban, már-már illegalitásba vonulva űztem, úgy döntöttem, megtalálom a módját, hogy észrevétlenül lecsippentsek pár órát a munkaidőmből, és a mindenható szélessávot (otthon nem volt ilyenem) legönösebb netes igényeim szolgálatába állítom. Egyértelmű volt, hogy pornográf akarok lenni, vagyis szakértője a pornográfiának, és most nem a pornósztárra vagy a maszturbáló-végfogyasztóra gondolok, hanem olyasvalakire, aki elemzi ezeket a filmeket, valamint a kultúrára, a társadalomra gyakorolt megkérdőjelezhetetlen hatásukat. [...]

...

A munkája mindig oda szólította, ahova tudósítani küldték. Egy ideig New Yorkban élt, és úgy érezte, hogy a szeptember 11-i merényletek miatt a világ legkozmopolitább városa paradox módon egyben a legxenofóbabb is, a város gyűlölt mindent, ami magán viselte az arab világ nyomát; és hát, ő letagadhatatlanul hordozta azt az örökséget, melyet szülei hagytak rá, akik az ötvenes években, a mexikói mozi fénykorában emigráltak Mexikóvárosba.

„Idegengyűlölet és rasszizmus mindenhol van” – mondtam neki, és meséltem a Spanyolországba bevándorló ecuadori, többségükben indián tömegekről. A spanyolok egyre szigorúbb feltételekhez kötik számukra a lakásbérlést, hisz többnyire azt állítják róluk, hogy zajosak, furcsák, koszos latinok, vagy ami éppen eszükbe jut, ráadásul előzetes bejelentés nélkül beszivárogva, tömegesen szállják meg a lakást, ahogy éppen kijön a lépés, jöhet a másodunokaöcs sógorának unokatestvére, vagy a keresztanya nagymamájának nővére (akik általában épp csak megérkeztek, és volt olyan szerencséjük, hogy a barajasi reptéren nem tették föl őket az első Quitóba tartó gépre, mint valami romlott banánt vagy madárinfluenzás csirkét), vagyis „kettő fizet, tizenkettő költözik be”, ez a rendszer. [...]

...

Tisztelői szerint, ha ő ilyen tökös, bátor legény, ha neki volt vér a pucájában, hogy meztelenül a kamera elé álljon, és nem elég, hogy fölülemelkedett az illegális bevándorlókat érő számos megaláztatáson, de olyan pornósztár vált belőle, aki az Inka birodalom, Tahuantinsuyo pálcájára tűzve, hetykén igázza le a vérbeli ibér istennőket, hogy is tagadhatnánk, hogy 29,4 centije felér egy történelmi igazságtétellel, befolyásosabb, mint egy kulturális antihős!

...

Hiába látjuk, amint misszionáriusként, helikopterben, talicskapózban, hatvannyolcasban vagy hatvankilencesben alakít, vagy ahogy elfajzott vadember módjára, kielégült arccal felmordul, nem szabad elfelejtenünk, hogy „Lovaglópálca” Quishpe érzékeny ember, és még a nehéz, bár kétségkívül örömteli munkája közben is gondol mindazokra, akik azon fáradoznak, hogy vigyék valamire az óhazában. Ezt szem előtt tartva, és talán, hogy kicsit közérthetőbbé tegye az üzenetet, elkezdett dolgozni a Ringyóhaza forgatókönyvén. A forgatásra felépítik Spanyolország jellegzetes ecuadori főkonzulátusának mását, és „Lovaglópálca” Quishpe fogja megszemélyesíteni a reménnyel telve vízumért folyamodó állampolgárt, aki – miután elutasítják – megpróbálja megkörnyékezni a gyönyörűséges konzulnőt, mégpedig azzal, aminek nem lehet ellenállni. Aztán a szenvedélyes együttlétüket rögzítő biztonsági kamera miatt mindketten kutyaszorítóba kerülnek, és új kalandok után nézve menekülőre fogják, közben üldözi őket a rendőrség, Zapatero miniszterelnök, és végül már maga Bush elnök is.

...

[...] „Te ecuadoriak szégyene… alig egy éve élsz Spanyolországban, és máris úgy beszélsz, mint a spanyolok?! Maradtál volna inkább krumplit vetni Murciában, te kibaszott fasz”, „mit gondoltál magadról, gusztustalan indián, idejössz megmutatni a fitymás pöcsödet, fene a gusztusod, szegény kislány, biztosan megfertőzted valamivel”, „a zene, az istenért, ez a zene: már csak ezért verést érdemelnének, akik ezt csinálták!”, „a következő ötven év sem lesz elég arra, hogy valami ehhez hasonló iszonyatba belefussak”, „egy töcskölő indián? Mi ez? A National Geographic?!” [...]

...

Teljes változat és eredeti (PDF-ben): PDFMiguel Antonio Chávez: Csillagpor.nó.

Miguel Antonio Chávez: Polvo de estrella. In Diego Trelles (ed.): El futuro no es nuestro [online]. <http://www.piedepagina.com/redux/15/06/2008/polvo-de-estrella/> 2008. szeptember 2-i állapot.

Az illusztráció ismeretlen naiv festő képe.

Főoldal« Trelles Paz: A jövő nem a miénkRivero: Édes vérünk »

A bejegyzés trackback címe:

https://mufordito.blog.hu/api/trackback/id/tr63677294

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Jutottam valamire az anyaország–mostoha-anyaország kérdésben...

Az új jelölt az óhaza–ringyóhaza. Azért pár apró probléma van vele: az óhaza jellemzően kivándorlókkal és akár sokadik generációs leszármazottaikkal kapcsolatosan használt fogalom, a konkvisztádorok örökösei esetében nyugodt szívvel használnám, az őslakos indiánokat érintve azért nem érzem telitalálatnak. Míg az anyaország nemzetszinten megfogalmazott viszony (ezért ecuadori kontextusban vállalható), az óhaza valami személyesebb, legalábbis szerintem.

A másik: ugyan a mostoha-anyaország sem éppen része a köznyelvi szókincsnek, a ringyóhaza egyáltalán nem az. Míg a "la puta madre patria" azért nem szokatlan hangzású. Mindenesetre hajlok a cserére.