Mi ez?

A blogon rendszeresen publikálom saját műfordításaimat. Jellemzően spanyol nyelvterületről válogatok, többnyire novellákat, mikronovellákat („félperceseket”) fogok megosztani veletek, de előfordulhatnak regényrészletek, színdarabok is.

A hosszabb írásokból a blogon csak részleteket közlök, de a teljes változat mindig letölthető (korlátozott ideig) PDF formában az adott bejegyzés végén.

Olvassatok, szóljatok hozzá, beszéljetek bele!

Ajándék

A KeramiArt egyedi tervezésű modern és hagyományos népművészeti, lakberendezési, használati és ajándéktárgyak, kerámia- és fazekasáruk lelőhelye.

A KeramiArt egyedi tervezésű modern és hagyományos népművészeti, lakberendezési, használati és ajándéktárgyak, kerámia- és fazekasáruk lelőhelye.

Könyvek

Értékelések Roberto Bolaño Vad nyomozók című kultregényéről.

Folyamatosan bővülő visszhang A jövő nem a miénk című antológiáról.

Kritikák, recenziók Samanta Schweblin A madárevő című könyvéről.

Címkék

a.jövő.nem.a.miénk (40) alkohol (2) állatmese (3) álom (4) angyal (1) antológia (14) anya (3) apa (5) argentína (20) átváltozás (1) bemutatkozás (3) beszélgetés (6) bevándorlás (1) bölcsek.köve (1) bolívia (3) brazília (1) chile (10) család (2) díj (6) ecuador (2) egyesült.államok (1) élet (1) elmélet (3) előítéletek (1) előszó (1) erőszak (5) eső (2) eszköz (4) fantasy (3) félelem (2) felelősség (1) fény (1) férfi.nő (14) feszültség (1) film (1) filozófia (5) foci (2) fordítás (1) franciaország (1) guatemala (2) gyerek (7) gyerekkor (4) haiku (1) hajó (1) halál (12) hangfelvétel (4) hellókarácsony (1) honduras (2) hozzáférés (1) humor (1) hűtlenség (2) ifjúsági (3) interjú (1) internet (1) kalóz (1) karácsony (3) kiadó (1) kísértet (1) klímaváltozás (1) kocsma (1) költészet (1) kolumbia (1) komédia (1) kör (1) kórház (1) korrupció (1) középkor (3) kronópiók.és.fámák (3) kuba (18) kutya (5) levél (1) magány (1) mexikó (15) mikronovella (19) monológ (4) munkahely (2) nagymama (1) nagyszülő (4) napló (1) nicaragua (1) női.író (7) novella (30) offtopik (3) öngyilkosság (2) öregség (1) oroszlán (1) őserdő (3) pályázat (8) panama (2) paraguay (3) párbeszéd (2) peru (8) pillangó (1) politika (1) pornó (1) pszichiátria (1) publikáció (30) regényrészlet (3) rendezvény (1) rendőrség (1) spanyolország (14) sport (1) száműzetés (1) szerelem (1) szexualitás (2) születés (1) tabu (1) tél (1) tigris (1) tömeg (1) tükör (1) újjászületés (2) újság (1) uruguay (21) utazás (1) vad.nyomozók (6) vallás (1) venezuela (2) vidék (2) vonat (3) william.blake (1) wordle (1) zene (1)

Feliratkozás

Email feliratkozás (bejegyzések):

Powered by FeedBurner

Roberto Bolaño: Koszosan, slamposan (198?/9?)

2013.09.20. 12:09 Kurta | élet chile mexikó költészet | 1 komment

Ahogy mostanában írtam, idén megjelent néhány Bolaño-versfordításom, de maradt pár kiadatlan is. Tulajdonképpen nem kérte őket senki, az online lapok nagy részével nincs olyan viszonyom, hogy ilyesmivel keressem őket, blogpremier következik, mint régen.

Aki jön a vasárnapi könyvbemutatóra, és szereti az erős élményeket, az most ezt ne feltétlen olvassa el, valószínűleg szerepel majd a műsorban. De a vers kevesebb attól sem lesz, ha mégis elolvassátok, szóval nem szólok bele. Nem túlpolírozott darabokról van szó, ez is csiszolatlan gyémánt, mondjuk. De megszépeteni egy verset kb. akkora hiba, mint fordítóként megmagyarázni valamit az olvasónak. (Bár, persze annak is meglehet a helye és módszerei...)

Roberto Bolaño: Koszosan, slamposan (198?/9?)

A kutyák ösvényén a lelkem rátalált
a szívemre. Összetörve, de életben,
koszosan, slamposan, és tele szerelemmel.
A kutyák ösvényén, ott, ahova nem kívánkozik senki.
Az ösvényen, melyre a költők csak akkor lépnek,
ha már nincs több dolguk a földön.
De nekem még annyi dolgom volt!
Mégis ott voltam: hogy végezzenek velem
a vöröshangyák és
a fekete hangyák, néptelen falvakban
jártam: a borzalom csak nőtt,
míg elérte a csillagokat.
Egy Mexikóban nevelkedett chilei bármit kibír,
gondoltam, de nem volt igazam.
Éjszakánként zokogott a szívem. A lét folyója, mondták
a lázas ajkak, később sajátomként ismertem föl őket,
a lét folyója, a lét folyója, az elhagyatott
falvak partján fejet hajtó önkívület.
Filoszok és teológusok, jósok
és útonállók bújtak elő
cseppfolyós valóságként az őket körülvevő fémes valóságból.
Csak a láz és a költészet teremt látomásokat.
Csak a szerelem és az emlékek.
Nem ezek az ösvények, és nem ezek a puszták.
Nem ezek az útvesztők.
Míg aztán végül a lelkem rátalált a szívemre.
Beteg volt, az igaz, de életben volt.

A kérdőjeles évszámokról annyit, a könyvben 1980-1998-ig, gyakorlatilag a Vad nyomozók sikeréig összegyűjtött versek szerepelnek, de nincs mellettük kronológia. És ez a "hiányosság" a kétnyelvű angol kötetben is megvan, föl is rótták neki a kritikusok.

Megjelentem: Kalligram, 2013. június

2013.09.17. 19:57 Kurta | chile beszélgetés mexikó publikáció | Szólj hozzá!

Először is szolgálati közlemény. Még egyetlen fordításomnak sem volt  legalábbis a könyvformátumúaknak nem – hivatalos, a kiadó által szervezett könyvbemutatója. Most lesz. Le a kalappal az Európa PR-esei előtt, nagyon pörgősen, jól időzítve jönnek a kritikák, a hírek, erős a felvezetés. Jól csinálják. (A másik lehetőség, hogy ez nem rajtuk múlik, hanem megy magától, de ugye csak nem. :) Illusztris társaság, zene, vers, finom falatok, itt és ekkor, kicsit szokatlan időben ugyan, de biztos megéri:

Bolaño-est: Vad nyomozók / Az élet szép!
Kőleves (Budapest, VII. Kazinczy u. 37-41.)
2013. szeptember 22. vasárnap,18 óra
meghívó | facebook esemény

Az Európa Könyvkiadó szeretettel meghív mindenkit a Vad nyomozók című estre, amelyen Roberto Bolaño regényéről és életéről Scholz László, M. Nagy Miklós és Kertes Gábor beszélget.

Az est díszvendége Javier Cercas, spanyol író.

Roberto Bolaño műveiből Ötvös András színművész olvas fel részleteket, a latin-amerikai hangulatról a bohém Krokodill Duó zenéje és a finom falatok gondoskodnak.

Gyertek (és ne csak a barátaim, haha), utána pedig gyertek oda nyugodtan hozzám is, ha van miről beszélnünk, vagy tortát nyomnátok a képembe.

A kulisszatitkokból: amikor arról beszéltünk, milyen legyen a könyvbemutató, az egyik (szimpatikus) terv az volt, hogy Bolaño zenéire kever a DJ a háttérben. Lesz Bolaño-vers is, tán nem is egy. Párat az áprilisi Irodalmi szemle után a júniusi Kalligram is közölt a fordításaimból (51-52. o.). A leadást náluk is a (tavaly) októberi megjelenéshez igazítottam, aztán úgy hozta az élet, hogy a regény csúszásával szinte párhuzamosan késett a műfordítás számuk is, így jó felvezetővé vált a Bolaño-regény premiere előtt.

Kalligram, 2013. június, Bolaño-versek, más műfordításokkal

Azért is írok a kronológiáról, mert a K. E. által beválogatott, és még tavaly augusztusban leadott, de csak idén júniusban közölt Godzilla mexikóbant időközben (májusban?) N. I. is lefordította (ahogy nézem, minden bizonnyal az angol fordításból), így a magyar fordításirodalom rögtön két godzillával gazdagodott.

És hogy miért díszvendég Cercas? Egyrészt az ő könyvének bemutatója hétfőn lesz, másrészt annak egy mellékszereplője maga Bolaño. A regény nem jutott még a kezembe, de kíváncsiságból megnéztem a David Trueba által rendezett filmet (Truebától a La buena vidát láttam anno, nem volt rossz), és hogy is fogalmazzak finoman, pontosan hozta azt, amiért eltávolodtam a spanyol kortárs irodalomtól: a polgárháború és a posguerra kimeríthetetlen anyagforrás, csak éppen engem nehezen köt le. Ugyanakkor dicséretes, hogy a spanyolok néha ilyen mélyen és őszintén(?) tudják kezelni a témát.

Andrés Barba: Apró kezek (2008)

2013.09.01. 10:37 Kurta | halál spanyolország kórház erőszak gyerekkor regényrészlet | Szólj hozzá!

Barba novelláit érdemes elővenni újra meg újra, de korábban már regényrészletet is hoztam tőle. Pár éve komolyan szóba került, hogy ezt a kisregényt kiadja egy magyar kiadó, megvették a jogokat (hogy végül ki is fizették-e, ne firtassuk), de aztán a fordítástámogatási pályázati szakaszban megbicsaklott a lendület, és én nem voltam elég, hogy lendítsek a dolgon. A projekt alighanem véglegesen megfeneklett, a végére pedig az addigra már amúgy is elég magasan álló szemöldököm még magasabbra emelkedett, de talán nem lenne szerencsés most nekiállnom elemezni a hazai kiadói viszonyokat.

Mindenesetre nem szeretném, ha elsikkadna ez a hosszabb regényrészlet – talán sosem ajánlottam föl közlésre, de a lapok nem is szoktak két kézzel kapkodni bizonytalan sorsú regényrészletekért, különösebb aktualitás nélkül (leírni is nehezemre esik, majdnem három éves, ezt sem szerkesztettem most utólag, nem is kell) –, hátha mégis fölkelti valakinek az érdeklődését.

Mert Andrés Barba jó író, ráadásul aktív és szórakoztató személyiség. Fordították is (franciára, olaszra, németre, portugálra, románra), foglalkozik gyermekirodalommal is (és nem utolsósorban, ő is fordít). Szóval ezt a részletet egy alig háromíves (de nagyon munkás!) kisregényből ollóztam, terítéken a gyerekkori erőszak és annak pszichológiai háttere. Elég erős első mondattal indít.

Andrés Barba: Apró kezek (2008)

(részletek)

Apja a helyszínen meghalt, anyja a kórházban.

„Apád a helyszínen meghalt, anyád kómában van”, pontosan ezt a mondatot hallotta Marina, ez volt a legelső mondat, amit hallott. Az ember keze megpihenhet e mondat minden egyes domborulatán, e terhes és felfoghatatlan mondaton: „Apád a helyszínen meghalt, anyád kómában van.” Megtorpanás nélkül formálják az ajkak. Sietős, szikár mondat. Ezernyi eltérő és váratlan formában érkezik, olykor látszólag anélkül, hogy bármi jelezné előre. Egyszer csak ott terem, mintha a földből bújt volna elő. Marina megtanulta szomorúság nélkül kimondani, pontosan úgy, ahogy valaki a nevét mondja ki bemutatkozáskor, ugyanúgy, mint hogy a nevem Marina, és hét éves vagyok. „Apám a helyszínen meghalt, anyám a kórházban.”

...

De nem ment el az összes lány. Egyikük ott maradt mellette. Marina úgy nézett rá, mintha egy túlélőt látna a katasztrófa után; nem tudta, mi van az arcára írva, öröm vagy szomorúság.

„Te ölted meg a hernyót?” – kérdezte a lány.
„Igen” – felelte Marina.

Közelről nézve ugyanolyan volt, mint a többiek. Mindene névtelen volt. A lány lehajolt, és fölvette a botot a földről, óvatosan megvizsgálta, odanyújtotta Marina felé.

„Ezzel a bottal ölted meg?”
„Igen.”
„És miért?”
„Gondoltam egy számra. És azt mondtam: négy. Aztán kiszámoltam a hernyókat, és megöltem a negyediket.”

Most, hogy kettesben maradtak, úgy látszott, mintha újra meghalna, csak nekik. A negyedik hernyó túlságosan ájtatos volt ahhoz, hogy átlagos holttest legyen belőle; még mindig érezni lehetett benne azt a bandukoló közösséget, amely magára hagyta, a kivérzett fekete folyadék mostanra szinte átlátszóvá vált.

„Eltemetjük?” – kérdezte Marina.
„Jó.”

Egyvalamit be kell vallanom, a mottónak nem mentem (eléggé) utána, tudom, hogy N. L. fordításában megjelent magyarul a könyv, de a fordító nem tudott (vagy akart eléggé) segíteni, végig meg még nem lapoztam.

Megjelentem: Irodalmi szemle, 2013. április

2013.08.24. 22:49 Kurta | chile publikáció | 1 komment

Amilyen nehéz hozzájutni Magyarországon (talán két helyen kapható, de amikor arra jártam, az Írók boltjában már nem volt ebből a lapszámból...), annyira izgalmas dolgok történnek a somorjai székhelyű Irodalmi szemle. Az év elején a főszerkesztőváltást arculatváltás is követte, és ha nem is műút vagy Kalligram kaliberű az új belív, mégis fiatalos, összeszedett, és koncepciója van. Ez vonatkozik a tartalomra is, az új főszerkesztő, Sz. Z. egészen komoly tematikus blokkokkal és kiegyensúlyozott összeállításokkal operál, és a szerzőgárda sem akármilyen.

Nem is tudom, előfordult-e korábban, hogy egy folyóirat keresett meg engem, nem én a folyóiratot (na jó, volt ilyen, de ritkán lett belőle valóban publikáció), ebben az esetben ez történt. Én persze készültem, hogy némi kiegészítő fordítással támogassam a Bolaño-nagyregényt, így hamar kialakult a terv, recenziókkal és a regényhez ezer szállal köthető novellákkal, versekkel, plusz a különlegesen finom Infrarealista kiáltvánnyal. Aztán késett a megjelenés, a recenziókat le kellett fújni, kicsit duzzasztottunk még a blokkon, kiegészült egy interjúval is, és nagyon ütősre sikerült. A lap 3-29. oldalán helyet foglaló fordításaimat bónuszként D. A. esszéje követi a szerzőről.

Irodalmi szemle, 2013. április, egy csomó izgalmasabbnál izgalmasabb Bolaño-szöveggel

Tehát a regény zsigeri realizmusával gyakran párhuzamba állított "Bolaño-irányzat", az infrarealizmus 1975-ös kiáltványa mellett egy a Vad nyomozók sikerét követően készült interjút olvashattok, hármat a regény előtt nem sokkal született versek közül, valamint két novellát, ezek egyikének (a fordítónak mindig kedves egymondatos típusból) főhőse a regény főszereplője, Arturo Belano, a másik pedig akár lehetne a Vad nyomozók betétje is.

Ha már a versekről van szó, épp az egyik vers, az El último salvaje erősített meg a címválasztásban, ebből (is) éreztem, hogy itt szó nincs dühről vagy kegyetlenségről, egyszerűen fogalmazva a vademberek vadsága szerepel a regény címében.

Ha valakit nagyon érdekel a szám, keressen, hátha tudok szerezni neki egy példányt, vagy nézzen körül a honlapon, ott is szerepelnek írások (az egyik novella szerzője tévesen "Boleno"), csak a tipográfiájuk szegényesebb a nyomtatott anyagnál. De tartalomban gazdag, élő honlapról van szó, muszáj ennek is örülni! Gratulálok és szurkolok.

Schweblin-rövidfilmek (Irman, Megölni egy kutyát, A madárevő, Minőségét megőrzi)

2013.08.21. 19:55 Kurta | film | 2 komment

Kis hír, már korábban írtam (olvastam), hogy Cs. L. álomprojektjei között szerepel két Schweblin novella megfilmesítése:

Meg akarok próbálkozni a nagyjátékfilmmel, de legbelül rövidfilmben gondolkodó ember vagyok, és az animációban látok nagy potenciált. Van két novella, amelyet szeretnék negyedórás-húszperces animációs filmek formájában adaptálni, ezek egy fiatal argentin írónő, Samanta Schweblin A madárevő és Minőségét megőrzi című írásai. Ezek abszurd, David Lynchre emlékeztető, fekete humorú sztorik, és már írásban is nagyon filmszerűek.

Nem tudom, hogy halad a terv, de:

  • Már forog egy vizsgafilm U. T. rendezésében a Budapest Film Academyn, a címe A madárevő. Részletek a Facebook oldalon.
  • Cs. E. rövidjét, az Irman ihlette Hearts in Vain-t idén mutatták be, íme a hivatalos trailer a vimeón.
  • Az argentin Alejo Santos is vizsgafilmet készített, amely már nemzetközi fesztiválokon is szerepelt, az alapja a blogon is olvasható Megölni egy kutyát.
  • (2013-09-01) Nos hát, H. É. is egy Schweblin-kisfilmen dolgozik: Minőségét megőrzi (lehet, hogy kettőn?). Szintén Facebookon követhető az ügy.

Remélem, lesz még, remélem, egyszer meg is nézhetem majd mindet, és remélem, jók lesznek. :) (És persze kíváncsi vagyok, hogy lesz-e hivatkozás a fordításra, fordítóra...)