Ez a számláló a poszt nézettségét mutatja. Mindenképp olvasd el ezt a posztot a részletekért.

Mi ez?

A blogon rendszeresen publikálom saját műfordításaimat. Jellemzően spanyol nyelvterületről válogatok, többnyire novellákat, mikronovellákat („félperceseket”) fogok megosztani veletek, de előfordulhatnak regényrészletek, színdarabok is.

A hosszabb írásokból a blogon csak részleteket közlök, de a teljes változat mindig letölthető (korlátozott ideig) PDF formában az adott bejegyzés végén.

Olvassatok, szóljatok hozzá, beszéljetek bele!

Ajándék

A KeramiArt egyedi tervezésű modern és hagyományos népművészeti, lakberendezési, használati és ajándéktárgyak, kerámia- és fazekasáruk lelőhelye.

A KeramiArt egyedi tervezésű modern és hagyományos népművészeti, lakberendezési, használati és ajándéktárgyak, kerámia- és fazekasáruk lelőhelye.

Könyvek

Értékelések Roberto Bolaño Vad nyomozók című kultregényéről.

Folyamatosan bővülő visszhang A jövő nem a miénk című antológiáról.

Kritikák, recenziók Samanta Schweblin A madárevő című könyvéről.

Címkék

a.jövő.nem.a.miénk (40) alkohol (2) állatmese (3) álom (4) angyal (1) antológia (14) anya (3) apa (5) argentína (20) átváltozás (1) bemutatkozás (3) beszélgetés (6) bevándorlás (1) bölcsek.köve (1) bolívia (3) brazília (1) chile (10) család (2) díj (6) ecuador (2) egyesült.államok (1) élet (1) elmélet (3) előítéletek (1) előszó (1) erőszak (5) eső (2) eszköz (4) fantasy (3) félelem (2) felelősség (1) fény (1) férfi.nő (14) feszültség (1) film (1) filozófia (5) foci (2) fordítás (1) franciaország (1) guatemala (2) gyerek (7) gyerekkor (4) haiku (1) hajó (1) halál (12) hangfelvétel (4) hellókarácsony (1) honduras (2) hozzáférés (1) humor (1) hűtlenség (2) ifjúsági (3) interjú (1) internet (1) kalóz (1) karácsony (3) kiadó (1) kísértet (1) klímaváltozás (1) kocsma (1) költészet (1) kolumbia (1) komédia (1) kör (1) kórház (1) korrupció (1) középkor (3) kronópiók.és.fámák (3) kuba (18) kutya (5) levél (1) magány (1) mexikó (15) mikronovella (19) monológ (4) munkahely (2) nagymama (1) nagyszülő (4) napló (1) nicaragua (1) női.író (7) novella (30) offtopik (3) öngyilkosság (2) öregség (1) oroszlán (1) őserdő (3) pályázat (8) panama (2) paraguay (3) párbeszéd (2) peru (8) pillangó (1) politika (1) pornó (1) pszichiátria (1) publikáció (30) regényrészlet (3) rendezvény (1) rendőrség (1) spanyolország (14) sport (1) száműzetés (1) szerelem (1) szexualitás (2) születés (1) tabu (1) tél (1) tigris (1) tömeg (1) tükör (1) újjászületés (2) újság (1) uruguay (21) utazás (1) vad.nyomozók (6) vallás (1) venezuela (2) vidék (2) vonat (3) william.blake (1) wordle (1) zene (1)

Feliratkozás

Email feliratkozás (bejegyzések):

Powered by FeedBurner

Megint a földrajzi nevek, meg ilyesmi (A műfordító dilemmái II.)

2012.02.26. 21:53 Kurta |
Címkék: elmélet vad.nyomozók | 2 komment

Egy korábbi posztban írtam arról, milyen nehézségekbe ütközik a műfordító, ha tulajdonneveket magyarít egy regény fordítása során. Akkor abban maradtunk, hogy a szokásokat tiszteletben tartva például földrajzi neveknél igyekszem a tulajdonnévi részt megtartani, a köznévit magyarítani. Nagy vonalakban. Azóta gyűjtöm az erőt, hogy merjek szakítani ezzel az egyébként szerintem nem túl szerencsés szokással. És akadt is egy kis munícióm, ahogy haladtam tovább.

Megint az utcanevek

Beindult a csatangolás Roberto Bolaño Vad nyomozók című regényének cselekményében, és ahogy új helyszínek jelennek meg, persze új földrajzi nevekbe ütközik az ember, és új problémákba. A bécsi részben szembesültem azzal, hogy tarthatatlan ak fönt megfogalmazott elv, a Josefstädter Strassét még fordíthatnám Josefstädter útnak (de ha nem, akkor kisbetű vagy nagy "magyarul" a strasse?), a Julius Raab Platzot Julius Raab térnek, de mit kezdjek az egybeírt földrajzi nevekkel: Kirchengasse, Landesgerichtsstrasse, Aspernbrücke... A német kultúrkörnyezet közelsége hajlamossá tesz rá, hogy azt higgyük, mindenki tudja, hogy a gasse utca, a brücke híd. Akkor muszáj szétválasztani és fordítani? Megint mondhatjuk, hogy kövessük az általános gyakorlatot, és ne bántsuk ezeket. De ha nem, akkor miért muszáj a spanyol callét, avenidát stb. lefordítani? És (az egyébként kötőjeles) Franz-Josefs-Kaiban a kai jelentése már nem tűnik olyan közkeletűnek, pedig szimplán rakpart, a Rennweget meg aztán tényleg hogy válasszam szét, ha mégis? Ha pedig lefordítom egy út (egybeírt) köznévi részét, mit kezdjek azzal, ha egy metrómegálló neveként is szerepel a szövegben? Azt már csak nem köznevesíthetem.

Ugyan nem egybeírós probléma, de az amerikai Jackson Streetet, Reston Avenue-t is nehéz szívvel fordítanám, főleg, hogy nem nagyon szokás. De csak azért, mert az angol és a német nyelv kulturális befolyása nagyobb Magyarországon, mint a spanyolé, már idegenül hatna a plaza, a vía, a glorieta? És a rue, a boulevard? Nem hiszem.

És a toldalékolásuk

Érdekes az a kérdés is, hogy milyen elv alapján toldalékoljuk pl. az utcaneveket. A Kárász utcán sétáltam, de az Árva utcában vagy a Kinizsi utcában lakom (de mégis a Kinizsi utcáról nyílik a Benczúr, és nem a Kinizsi utcából?), de a Fő utcán van a kedvenc üzletem. Nagyapám háza a Kossuth utcán volt (vagy a Kossuth utcában?, mintha ez már ingadozna). A megszokáson kívül mi dönti el? És mi dönti el, ha nincs megszokás? Vajon a Bucareli utcán vagy a Bucareli utcában van a Quito kávézó? A Montes utcán vagy a Montes utcában lakik a szereplőnk?

Megint az átírás

Legutóbb egy félmondattal említettem, hogy oda kell figyelni a "klasszikus" tulajdonnevek magyar írásmódjára, egy félszóval, hogy a nem latin írások átirata is okozhat gondot. Akkor még nem sejtettem, hogy a kínai vagy orosz nevek után komoly fejtörőkkel találkozom majd a héber utcanevek esetén. Ezeket elvileg nem kiejtés, hanem egyfajta sztenderd átírás alapján kéne magyarra ültetni, de a hagyományos magyar átírás természetesen eltér a spanyol és az angol szokástól. Nem okoz problémát a Yarkon > Jarkon vagy a Yafo > Jaffa, Elat > Eilat átmenet, még a Yoreh > Jóre sem bonyolult, egy Rosh Ha'ayin > Ros HáÁjin után az ember gyanút fog, HáSomer, HáArgazim, csak nem határozott névelő az a "Há"? De bizony. És akkor maradjon a névben, vagy vágjam le?... Arról már nem is beszélve, hogy ott a Gan Meir, amiben a Gan park, azaz lehetne Meir park is (sőt, Gan Meir park is, láttam így is), a Giv'at Rokah pedig egy városrész ugyan, de a Giv'at domb. A lehetőségek tárháza széles.

Érdekes paradoxon az is, hogy a regényben fölemlegetett avantgarde-nak több orosz származású szereplője már franciaként vonult be a köztudatba, latin betűs átiratú névvel. Hasonlóképpen Lev Trockij dédunokája hiába született Mexikóban, Verónica Volkow a neve, és nem a magyaros cirill átirattal szerepel. Vajon magyarosítsam ilyenkor is a vezetéknevét?

A tovább után jönnek még a katalánok, a fiktív címek meg még egy kis toldalékolás. Katt.

Történeti hűség?

A könyv a kilencvenes években íródott, amikor a Spanyolország határain belüli autonómiák nyelvi öntudata még nem volt olyan magas szintű, mint manapság. A Barcelonában játszódó részben szereplő utcanevek is egészen természetes módon spanyolul szerepelnek, hiszen a regény nyelve is spanyol. Ma a (szerintem) túlzott politikai korrektség teljesen faramuci helyzeteket szül, spanyol anyanyelvű beszélő szájából is sértően hangozhat, ha egy Katalóniában fekvő város spanyol nevét használja spanyol(!) nyelven folytatott beszélgetésben (pl. Géronát mond Girona helyett). Nincsenek katalóniáról emlékeim, de nagyon-nagyon meglepődnék, ha ma kétnyelvű utcanévtáblákkal találkoznék Barcelonában (és ebben most a Google Street View is megerősített). Ragaszkodjak a könyv szövegéhez, vagy aktualizáljak a mai PC helyi viszonyokhoz? Colom sétány vagy Colón sétány (esetleg Passeig de Colom vagy Paseo Colón). Mondjuk a határozott időpontban játszódó cselekmény és a spanyol (chilei) elbeszélő miatt hajlok a spanyol nevekre...

Még egy kis kavarodás a tulajdonnevekkel

Abban is megegyeztünk legutóbb, hogy a bárok, üzletek tulajdonnevét sem fordítom. De egyáltalán nem biztos, hogy Bolaño is így járt el. Minimum gyanús Alsaciano nevű bárról olvasni Párizsban. Ugyan nem kizárt, hogy spanyol neve legyen egy párizsi bárnak, de mégiscsak valószínűtlen. Én ezt átírtam Alsacienre, és hasonlóan jártam el néhány (nem sok) más eseten is.

Manuellel vagy Manuellal? Daniellel vagy Daniellal? Erről a témáról sok helyen, sok mindent leírtak, határozott meggyőződéssel egymásnak teljesen ellentmondó dolgokat is. De a vegyes hangrendű, az utolsó szótagban e-t tartalmazó idegen nevek toldalékolásáról minimum véleményes dolgokat olvastam. Szóval, megpróbálok a fülemre, és a Google találatszámára hallgatni.

Fiktív címek

Legutóbb írtam a címekről is, de azt hiszem, nem említettem azt az esetet, ha a mű fiktív. A legutóbbi okfejtés szerint nem lenne mindegy, hogy spanyol vagy más nyelvű fiktív címről van szó. (Értelemszerűen egy fiktív műnek nincs magyar címe.) De egy spanyol szövegben "fordításban" szereplő fiktív francia vers címét talán mégsem kéne franciául hoznom, az már perverzió lenne. (Pedig épp az előbb írtam, hogy egy valószínűleg fiktív bár nevét visszafranciásítottam.) Izgalmas kérdés, hogy honnan tudom például egy emlegetett Soupault-versről, hogy tényleg nem létezik? (Ld. első lábjegyzet itt.)

A bejegyzés trackback címe:

http://mufordito.blog.hu/api/trackback/id/tr584203959

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben.

Az utcás kérdéshez: szerintem nem mindegy, hogy hogyan néz ki az az utca. Ahogy írtad, a Kárász utcán sétálsz, de az egy nagy, széles utca, nagy, nyílt tér. Az Árva utcában laksz, mert az kicsi, keskeny utca, nem nagy, nyílt tér. A Kossuth utca is attól függ, hogy az az adott helyen a főutca vagy egy kis eldugott zsákutca (ez ugye elég ritka). Szerintem. Így a Bucareli utca, meg a Montes utca toldalékolása is attól függ - szerintem - hogy azok milyen utcák. Esetleg kiderül a szövegből, hogy kis izékék vagy nagy, forgalmas utcák. Ha meg nem derül ki, akkor ez külön eszköz lehet a kezedben. Szerintem. Egyébként ez egy naggyon érdekes poszt, köszi.
Némi elmélkedés után bennem az fogalmazódott meg, hogy az ige is meghatározó lehet. Más végigmenni egy utcán/utcában, és más lakni egy utcán/utcában. De a legtöbb erről szóló írás azt mondja, néha ingadozik a használat. Valószínűleg ezek - és más tényezők - együtt határozzák meg a toldalékolást.

A fordítás közben egyébként rengeteget használom a Google maps-et, mert a mászkálás dinamikája néha hiányos, így viszont tudom követni az utat, és "korrigálni" a szöveget. Szórakoztató. Régen ezt is, gondolom, papíron követte a fordító vagy a szerkesztő.