A műfordító eszköztára

Talán már többször ígértem, hogy leírom, miféle dolgokat használ ma egy műfordító – pontosabban egy magamfajta műfordító –, és most, hogy végeztem Roberto Bolaño Los detectives salvajese első részének nyersfordításával, végre rá is szánom magam. Az eszköztár persze nem föltétlen teljes, és előfordulhat, hogy nem minden elemét használom.

Amikor mindezt elkezdtem összeszedni, azt hittem, tanulságosabb lesz a lista, meg szép példákat is akartam írni (azokat majd pótlom, ahogy eszembe jutnak), de talán így is lesz, akinek érdekes lesz.

Szótárak

Nem tudom, volt-e valakinek olyan illúziója, hogy a nagy műfordítómágusok szótár nélkül is tudnak fordítani. Kizárt. Különösen egy olyan nyelv esetén, mint a spanyol, ami tulajdonképpen több nyelv, szókincsében, idiómáiban rendkívül változatos. Most főleg a mexikói szókincsem gyarapodik.

(2011-05-30: egyvalamit nagyon hiányolok ezekből, amit nagyon megszerettem a régi papír-értelmezőmben – egy Santillana Esencial volt –, nem jegyzik a szó etimológiáját. Nyilván az ember sok esetben meg tudja fejteni az eredetet, ez pedig jól jön a magyar megfelelő kiválasztásához a szinonimák közül, de előfordul, hogy nem.)

Tehát, nem fontossági sorrendben:

• Scriptum spanyol–magyar. Elektronikus, természetesen. A régi Dorogman féle, és a régit tessék szó szerint érteni, elsősorban tájékozódási céllal használható. Az újabb jelentésrétegek gyakran hiányoznak, egyáltalán nem naprakész. De van.
• Wordreference spanyol–angol (Concise Oxford Spanish, Espasa Concise), spanyol egynyelvű (Espasa-Calpe) átkötéssel a RAE egynyelvűre, spanyol szinonima stb. Nagy királyság. A fórumról majd később.
• (Online spanyol–magyar. Egy olyan szótár, amelyik ábécérendben hozza a jelentéseket, nem igazán vehető komolyan, de néha azért segíthet. Nem túl nagy, nem túl precíz, de valamivel frissebb, mint a Dorogman, bizonyos kifejezések benne vannak.)

Szinonima-, szleng- és más szótárak

Legyen az embernek bármekkora szókincse, bármilyen memóriája, néha akkor is ott az érzés, hogy tudom, hogy van tökéletes szó az adott kontextusban, vagy zseniális magyar kifejezés, ott van a nyelvem hegyén, de nem akar kijönni. Néha negyedórákig, több lépésben nyomozok ezek után. Vagy alszom a dologra egyet, persze. Egyébként magában a Wordben is van szinonimaszótár, ha nincs más, az is megteszi.

• Scriptum szókincstár, anyanyelvi könyvespolc. A szókincstár nagyszerű, az AK szinonimaszótára gyöngébb, de van benne pár hasznos egyéb dolog.
• Arcanum Szó-tár-lat. Szintén kötegnyi szótár egyben, a szinonimája elég erős, de nem olyan kiterjedt, mint a másik kettő. Ezt már passzióból szoktam elővenni, vagy amikor szólásmondást keresek, például.
• tuBabel. Felhasználók által szerkesztett pánhispán szlengszótár. Ennek megfelelően zseniálisan kaotikus, de remekül bevált. Időnként példamondatokkal, magyarázatokkal. (2011-05-30: most találtam egy másik szlengszótárat, használható ez is.)
• Ahogy vannak online szinonimaszótárak is, van három-négy használható, de nem igazán teljes magyar szlengszótár a neten. Ha az ember beír 3-4 szinonimát, odatalál. Aztán mérlegelhet, milyen irányba akarja vinni a szöveg stílusát. És persze ott a szépen induló, aztán kicsit ellaposodó Szlengblog, irgalmatlanul rossz keresővel, de néha érdemes bogarászni.
• Rímszótár. Mostanában találtam, még nem használtam, a kötött szerkezetű verseket is saját kútfőből oldottam meg eddig, de szerintem költő-műfordítóink is előszeretettel forgatják. Elég jónak tűnik.

A többi finomság a tovább után.

Idézetek, mottók: Libinfo

A Los detectives salvajes tele van irodalmi utalásokkal. Szerencsére nincsenek mélyen elrejtve, tehát a fölismerésük nem igényel hatalmas irodalmi műveltséget. Ha az ember mottót talál, beágyazott részletet, verset, akkor az első lépés kideríteni, hogy mi az idézett mű címe, hol található benne eredetileg az idézett szöveg. Ha nem spanyol az eredeti, akkor ez már rögtön két lépés. Ha ez megvan, akkor jön az, amit itt már leírtam.

• Antikvarium.hu. Valószínűleg lehetne valamelyik nagy könyvtári katalógus is, de nekem ez vált be. Szerzőre keresve gyönyörűen listázza a könyv- és folyóirat-megjelenéseket (ez utóbbi adatbázis azért biztosan nem teljes), és ami még fontos, legtöbbször a tartalomjegyzék is olvasható. Ki lehet lesni, melyik novella, vers, milyen címen, hanyadik oldalon található. A regénynél nehezebb az oldalszám eltalálása.
• Libinfo. Ha megvan, hogy hol, akkor mehetünk a könyvtárba, vagy megkérhetjük az internetkönyvtárosokat, hogy küldjék el a keresett szöveget. Így kaptam meg pl. Efrén Rebolledo versét Majtényi Zoltán fordításában (A vérszopó). Üröm az örömben: Majtényi kissé szabadon fordított egy képet rögtön az elején, amitől aztán a főhős elmélkedése a versről értelmét vesztené, de ezt majd megoldom ügyesen.

Wikipedia mint tulajdonnévszótár

Bolaño regénye tele van nevekkel. Első-, másod- és harmadvonalas irodalmi alakokkal, a nemzetközi porondról és Mexikóból egyaránt. Ha nem ismerünk minden szereplőt az orosz, koreai, japán stb. irodalmi szcénából, a Wikipedia remek eszköz a tulajdonnevek magyar átírásának megtalálására. Keresünk a spanyolban, aztán a magyar oldalon meg is találjuk az illető "magyar" nevét. Vagy nem, de akkor is működik, máshogy. És olykor közneveknél is hasznos.

Átírás

Ha az előző megoldás nem segít (mert pl. annyira ismeretlen az illető magyar nyelvterületen), jöhet a fonetikus átírás. A cirillel azért elboldogulok, de a koreai vagy kínai nevekkel már nem igazán. Erre vonatkozó irányelveket is találni, például a Wikipedián. De máshol is. Muszáj ezekre is odafigyelni.

Fórumok

Ha valami megfejthetetlenbe ütközik az ember, ha már a spanyolos vagy spanyol anyanyelvű barátai is tanácstalanok (esetleg ellentmond egymásnak a véleményük), vagy mondjuk nincsenek ilyenek :), akkor ott a már említett Wordreference egynyelvű fóruma. Pörög, aktív, mindenféle országokból vannak tagok, ha az ember elég konkrét kérdést tesz föl megfelelő kontextussal, szinte biztosan érkezik a megfejtés. Néha persze a kérdés megfogalmazásakor rájön az ember magától is. Az is igaz, hogy a kérdések egy részét, különösen egy ilyen ismert regény kapcsán föltették már mások, valószínűleg a Wordreference valamelyik fórumán.

Angol fordítás

Szerencsés esetben van már más nyelvű fordítása is a szövegnek. A regény The Savage Detectives címmel jelent meg az Egyesült Államokban, Natasha Wimmer fordította, és elég nagy volt az érdeklődés, vagy elég sok idő telt el azóta, hogy aki akarja, megtalálja (vagy megvegye, persze). Amikor először belenéztem, az volt a benyomásom, hogy az extrém furcsa, csavaros megoldásokat kiegyenesítette az angol fordító. Most azt mondanám, néhány esetben tényleg egyszerűsített, de egyébként korrekt, szép fordítás. Néha segít orientálódni, ha az ember elveszti a fonalat. De mindig a spanyolból fordítok, természetesen.

Google

Végül, de egyáltalán nem utolsósorban. triviálisnak tűnik, de nem csak a forráskutatásban jut szerep a google-nek. Lehet arra is használni, persze: cikkeket talál a regényről, a szerzőről, megismerhetjük a többi fordító véleményét a nehézségekről; szövegrészleteket találhatunk a mottókeresésnél, és így tovább. Amit viszont talán kevesebben tudnak, remek eszköz a stilizálásra! Most persze nem jut eszembe szép példa, de nagyon jó gyakoriságelemző, és a "szó * másik szó" módon tippeket tud adni, ha elbizonytalanodik az ember egy kifejezéssel kapcsolatban.

2010-07-06: Sőt, ebben a regényben elég sokat kavarog a főhős Mexikóvárosban, a szöveg viszont néha nem ad elég támpontot, hol fordul jobbra, melyik utca keresztutca, a Google Maps elég hasznos, ha az ember ki akarja bogozni ezeket a mondatokat.

Szövegszerkesztő

Majdnem, na jó, egészen kifelejtettem. Pedig fontos. Nem kell tíz ujjal gépelni, mert azért gépelés közben gondolkodik, meg-megáll az ember, és utána még annyit farag a szövegen, hogy elenyésző a gyors gépelés és a gépírás között a bruttó hatékonyságkülönbség. Legalábbis ezzel nyugtatom magam. Sokkal fontosabb, hogy a program kezes legyen.

Én szinte kizárólag elektronikus forrással dolgozom, abban a formában, ahogy a blogon is látjátok, két hasábba rendezem a szöveget, jobbra az eredeti, baloldalt a fehér részt töltöm föl én. Nem kell lapozgatni, ide-oda forgatni a fejem. A hasábszélességekkel kell játszani időnként, hogy a két szöveg szinkronban maradjon, de nagyon kényelmes. Leírom, mit várok még el egy szövegszerkesztőtől.

(És egy pillanatra elgondolkozom, nem kéne-e kipróbálnom egy fordítástámogató szoftvert, lehet, hogy lenne értelme. De az is lehet, hogy egy UltraEdithez hasonló egyszerű, vékony editor lenne a megoldás.)

• Legyen megbízható. Még kezdő programozó koromban megszoktam, hogy folyamatosan mentek, szinte már tudat alatt nyomom a Ctrl+S-t. Nem szeretek újra egész oldalakat begépelni, ha valamiért esetleg elszáll a Word (most azt használom). Bár az automatikus mentés-visszaállítás funkciója egyre kiforrottabb.
• Legyen gyors. Nagy szövegtörzsnél már fontos, hogy a könyv felénél ne tartson két másodpercig egy karakter bevitele. A Los detectives salvajes 251 ezer szó, 1 393 000 leütés, ez már biztosan megfeküdné a Word gyomrát, az első rész 268 ezer leütésétől is láthatóan köhög. Ha megy a helyesírás-ellenőrző.
• Mert legyen helyesírás-ellenőrző is benne. Használom a magyart és a spanyolt is. A helyesíráson kívül segít elkerülni az ismétlődő tulajdonnevek elírását is, mert tanítható: kivételeket lehet megadni, mondjuk az én Wordöm magyar ellenőrzője sajnos idegesítően feledékeny.
• Legyen okos. Én még akkor tanultam programozni, amikor a keretrendszerek alig valamivel tudtak többet, mint a jegyzettömb. Azóta már ezerszer kényelmesebbek, de számomra az igazán forradalmi újítás a (kontextusfüggő) szókiegészítés volt (intellisense), az ember elkezdi írni a hosszú (mert beszédes, szabványos) változó- vagy függvénynevet, és aztán a program befejezi. Ha bizonytalan, választhatunk a lehetőségek közül. A programozó egyrészt lusta (bocsánat, hatékony), nem gépeli be kétszer ugyanazt, ha nem kell, másrészt így kiküszöbölheti az elgépelés lehetőségét. Ha mind a 157-szer le kéne írnom, hogy "Ulises Lima" vagy 144-szer, hogy "Angélica", esetleg 66-szor, hogy "Cesárea Tinajero" azt eléggé unnám, és párszor biztosan hibáznék is. A Word AutoCorrectje abban segít, hogy ne tegyem.

Ihlet, stílusérzék stb.

Természetesen nem minden az eszköz. Most jönnek olyan közhelyek, hogy ismerni kell az eredeti és a célnyelvet, jó érzékkel azonosítani kell az ismeretlen kifejezéseket, magyarul kell írni, de úgy, hogy a végeredmény az eredetivel azonos értékű legyen. Bátran kell akár rossz szöveget "csinálni", ha az eredeti is az. Szerintem, persze. Ezeket az adottságokat lehet fejlesztgetni, de tulajdonképpen nincs bevett recept. Minél több szöveget kell átrágni, minél több szerkesztővel, a vége biztos fejlődés lesz (és finom eltávolodás a beszélt nyelvtől, azért ne legyenek illúzióink). Az ihletért meg nem is tudom, hogyan lehet tenni. Ha az ember jól érzi magát és kipihent, akkor könnyebb, az biztos