Ez a számláló a poszt nézettségét mutatja. Mindenképp olvasd el ezt a posztot a részletekért.

Mi ez?

A blogon rendszeresen publikálom saját műfordításaimat. Jellemzően spanyol nyelvterületről válogatok, többnyire novellákat, mikronovellákat („félperceseket”) fogok megosztani veletek, de előfordulhatnak regényrészletek, színdarabok is.

A hosszabb írásokból a blogon csak részleteket közlök, de a teljes változat mindig letölthető (korlátozott ideig) PDF formában az adott bejegyzés végén.

Olvassatok, szóljatok hozzá, beszéljetek bele!

Ajándék

A KeramiArt egyedi tervezésű modern és hagyományos népművészeti, lakberendezési, használati és ajándéktárgyak, kerámia- és fazekasáruk lelőhelye.

A KeramiArt egyedi tervezésű modern és hagyományos népművészeti, lakberendezési, használati és ajándéktárgyak, kerámia- és fazekasáruk lelőhelye.

Könyvek

Értékelések Roberto Bolaño Vad nyomozók című kultregényéről.

Folyamatosan bővülő visszhang A jövő nem a miénk című antológiáról.

Kritikák, recenziók Samanta Schweblin A madárevő című könyvéről.

Címkék

a.jövő.nem.a.miénk (40) alkohol (2) állatmese (3) álom (4) angyal (1) antológia (14) anya (3) apa (5) argentína (20) átváltozás (1) bemutatkozás (3) beszélgetés (6) bevándorlás (1) bölcsek.köve (1) bolívia (3) brazília (1) chile (10) család (2) díj (6) ecuador (2) egyesült.államok (1) élet (1) elmélet (3) előítéletek (1) előszó (1) erőszak (5) eső (2) eszköz (4) fantasy (3) félelem (2) felelősség (1) fény (1) férfi.nő (14) feszültség (1) film (1) filozófia (5) foci (2) fordítás (1) franciaország (1) guatemala (2) gyerek (7) gyerekkor (4) haiku (1) hajó (1) halál (12) hangfelvétel (4) hellókarácsony (1) honduras (2) hozzáférés (1) humor (1) hűtlenség (2) ifjúsági (3) interjú (1) internet (1) kalóz (1) karácsony (3) kiadó (1) kísértet (1) klímaváltozás (1) kocsma (1) költészet (1) kolumbia (1) komédia (1) kör (1) kórház (1) korrupció (1) középkor (3) kronópiók.és.fámák (3) kuba (18) kutya (5) levél (1) magány (1) mexikó (15) mikronovella (19) monológ (4) munkahely (2) nagymama (1) nagyszülő (4) napló (1) nicaragua (1) női.író (7) novella (30) offtopik (3) öngyilkosság (2) öregség (1) oroszlán (1) őserdő (3) pályázat (8) panama (2) paraguay (3) párbeszéd (2) peru (8) pillangó (1) politika (1) pornó (1) pszichiátria (1) publikáció (30) regényrészlet (3) rendezvény (1) rendőrség (1) spanyolország (14) sport (1) száműzetés (1) szerelem (1) szexualitás (2) születés (1) tabu (1) tél (1) tigris (1) tömeg (1) tükör (1) újjászületés (2) újság (1) uruguay (21) utazás (1) vad.nyomozók (6) vallás (1) venezuela (2) vidék (2) vonat (3) william.blake (1) wordle (1) zene (1)

Feliratkozás

Email feliratkozás (bejegyzések):

Powered by FeedBurner

Visszhang: A madárevő. (2010, Nyitott Könyvműhely)

2010.11.06. 08:45 Kurta | argentína | 33 komment

Amikor az ember fordít, elsősorban (nem tudom, lehet, hogy nem elsősorban) azért teszi, hogy olvassák. A folyóiratokban publikált szövegekről is csordogálnak a visszajelzések, de egyetlen írás visszhangja sem hasonlítható ahhoz, amit egy könyv megjelenése kelthet. Vagyis kelt. Ha jó, azért, ha rossz, talán azért, mondjuk, ha közepes/semmilyen, akkor lehet, hogy visszhang nélkül marad. Persze én biztos voltam benne, hogy ez jó, szóval vártam, és kíváncsian várom a kritikákat. (Amikor fordítottam a novellákat, végig olyan érzésem volt, hogy rejtett kis kapcsok fűzik őket egymáshoz, nem tudom, másnak ez föltűnik-e majd.)

A spanyol recenziók között olvastam néhány egészen kiválót, az egyik egy apró, egyflekkes elemzés volt, mégis benne (rengeteg) minden. A lelkes német visszhangot nem betűztem már végig, az olaszt még nem kerestem. De hogy nektek ne kelljen keresgélnetek, ebben a posztban sorra összegyűjtöm a magyar kritikai visszhangot (persze én sem keresgélek, a google új[?] funkciója, a figyelmeztető email - vagy rss feed! megteszi ezt helyettem). Röviden idézek is belőlük, meg kommentálok is, kicsit. Fordított  időrendben, folyamatosan bővítve a posztot.

Jómagam, ha jól emlékszem, utoljára az egyetemen, szemináriumi dolgozatként írtam műelemzést, talán a kiadóknak szánt lektori jelentések hasonlítanak még valamelyest a recenzióhoz, de a két műfaj mégsem azonos. Mindenesetre nem minden recenzió jó recenzió, de minden recenzió hírverés, ezt kár lenne tagadni. Jut eszembe, a november 14-i Esti sétában a Kossuthon elhangzik majd egy rövid interjú Schweblinről (nem Schweblinnel) és a kötetről is.

Aki még nem olvasta a könyvet, csak óvatosan böngéssze az itt következő kritikákat, recenziókat, szösszeneteket, mert vannak a könyvben novellák, amelyek egészen máshogy hatnak, ha már előre tudjuk a csattanót!

2014-03-11: Bár a moly.hu-n még gyűlnek a nyúlfarknyi értékelések, mostanában nem volt linkelhető blogposzt a kötetről. De rendületlenül olvassák, ami jó. Most É. írt róla egy rövidke bejegyzést, a századikat a blogján.

É: A groteszk és a tragédia határán

A madárevő egy novelláskötet pár kimondottan erős és néhány elsőre jellegtelenebb novellával, melyek nagyrészt a családi és a szorosabb emberi kapcsolatok világát boncolgatják [...] A gyakran allegorikus történetek leginkább valamiféle krízist vagy traumát helyeznek a középpontba, és erős bennük a veszteség vagy visszafordíthatatlanság érzése.

[...] úgy tűnhet, hogy a kötet baromi depresszív, most azt mondom, nem, nem az, mert remekül elfedi a fájó pontokat a pátoszt messziről elkerülő narráció.

Tovább...

2013-01-28: A kötet újra és újra lendületet vesz. Január elején a könyvkolónia blogján került be egy állatos ajánlóba, és ezért vagy sem, újabb recenzió született a Molyon és a Rukkolán még mindig igen népszerű könyvről a Librariumon. Winrudi tollát dicséri.

W.: Menekülés a valóságból

Némely történet megértésének, befogadásának mindenképpen hasznára válna, ha lassan haladva, az egyszerre csak egy elvét követve olvasnánk, de sajnos nekem ez első olvasásra nem sikerült: olvasás közben egyre kíváncsibb lettem e furcsa elme újabb és újabb rejtelmeire és ötleteire. Tovább...

2012-07-26: Még mindig nincs vége, Brienne(?) friss blogján írt a kötetről, őt is a "rózsaszínen hátborzongató" borító vonzotta.

B.: A madárevőről

Bizarr, rettenetes, rövid kis dél-amerikai történetek ezek az ember vágyairól, kegyetlenségéről és boldogtalanságáról. Bájos, rózsaszín borító mögé rejtve. Nagyon jó, de azért örülök, hogy még a nyaralás előtt elolvastam, és végül is nem ezt viszem majd magammal a partra. Tovább...

2012-07-19: A könyvtárellátó ajánlója után újabb könyvtáros ajánló érkezett, a dunaújvárosi József Attila könyvtárból. A rövidke írás sem éppen negatív hangvételű.

O. B.: Samanta Schweblin: A madárevő

Aztán olvasás közben, mire hamarosan rájövünk, hogy ezek csak hétköznapinak tűnő történetek, addigra már észrevétlenül elvarázsol és „beszippant” minket a saját világába. Teljesen belefeledkezünk a sejtelmes, rejtélyes, olykor misztikus elbeszélésekbe, amikor megzavar egy különös lény vagy valami furcsa, szokatlan történés és a feszültség egyre fokozódik. Tovább...

Letölthető szöveg helyett még több kritika (B., H. G., Sz. H., K., C., O-F. E.,V. B., K. P., P., F., J., V. E., N. K., J-V. F., M. G., V. E., F. J., K. T., N. J., Z. D., J. J.), csak egy kattintásra.

2012-03-04: Berta elmélkedett A madárevőről, de az is lehet, hogy nem is a könyvről, hanem inkább a szerzőjéről a Töviskapu Magazinban. Az írás alapján kicsit az az érzésem, ő a saját maga által definiált csoportok közül a másodikba tartozik. Mindenesetre kétségtelen, hogy föltesz néhány érdekes kérdést.

B.: Samanta Schweblin

Egyébként nem tudom, hogy embereket mi vesz rá ilyesmi olvasására, mert az írását még megértem. Mindannyian betegek vagyunk belül, időnként rohaszt a sok gyötrelem és gond, ami időnként egy nagy sáros gejzírként így gennyed fel, hátha esélye lesz kitisztulni. Aztán vagy összejön, vagy nem. Te pedig vagy megérted, vagy nem. Tovább...

2011-11-17: Nagyobbacska szünet után újabb értékelés következik, Horváth Gábor írt honlapján A madárevőről, nála 10/7-et ért, annak ellenére, hogy nem nagy novellakedvelő.

H. G.: Most olvastam

A XXI. század fájdalmát énekli meg, annak mindent fejre állító paradoxonjaival. Szürreális világot mutat, ahol egy szereplő sem százas. A családi drámák mesékkel keverednek, előbbire a "Télapó ma nálunk alszik", utóbbira a "Pillangók" a példa. Kétségkívül jó tollú hölggyel van dolgunk... Tovább...

2011-06-09: Sheninek (Szőcs Henriette-nek) két hétig tartott elolvasnia a kötetet, de nem azért, mert olyan rosszak lennének Schweblin novellái. Sokat eláruló, mégis, a történetekből semmit sem lelövő kritikájában (ami tartalmaz egy megoldókulcsot is az értetleneknek) legalábbis azt írja, várja a folytatást: "Samanta Schweblin meséivel hipnotizál, várom a következő kezelést." 

Sz. H.: Lidércnyomások gyűjteménye

A rémmesékkel ellentétben Schweblin nem oldja fel a feszültséget, nem kínál valamiféle megoldást, a történetek lezáratlanok, az olvasóra bízza a befejezést. Gondolkodás közben rádöbbenünk, olyan ez, mint amikor felriadunk éjszaka álmunkból, és azzal nyugtatjuk magunkat, csak képzelődtünk, a valóság más, közben tudjuk, hogy a lidércnyomás nappal is folytatódhat. Tovább...

2011-02-28: Újabb lendületet kaptak a recenziók, megjött a második hullám. Katesz kajáról, utazásról és, elsősorban, könyvről ír blogján. És biztos benne, hogy újra el fogja olvasni a kötetet. Ha nem tudnám "kívülről", biztos én is elolvasnám még párszor.

K.: A madárevő

Schweblin képi világa hasonlít Edgar Allan Poe álomszerű utazásaira. Kevésbé sötét és szürke. Inkább színes. Vér színű. Szívárványszínű. Tavasz hangulatú. Valami bizsergés van a levegőben hangulatú. Nem tudom, mi fog történni a következő percben hangulatú. Imádtam! [...] Tovább...

2011-02-28: Azért is szeretem a novellásköteteket, mert a kritikákban mindenki kiemeli a saját kedvenceit. És bár ezek a kedvencek gyakran egy irányba mutatnak, mindig vannak szélsőséges különvélemények is. Úgy tűnik, chavve is nyitott a bizarr dolgokra, mégis, ő az, aki miatt most kicsit nő a szórás.

C.: A madárevő

Végső benyomás: ahhoz, hogy "kafkás" legyen, még egy kicsit fejlődnie kéne az írónőnek, de jó úton halad. Szívesen olvasnám el újra meg újra, és ezt az érzést eddig nem sok könyv váltotta ki belőlem. A modernséget és az egyszerűséget sikerült olyan szemszögből bemutatnia, amilyenből az ember nem szívesen látja. [...] Tovább...

2011-02-25: Ezúttal Oláh-Faragó Eszter szubjektív kritikáját olvastam a Tételmondaton. Semmi faxni, de jó volt újra fölidézni, hogy milyen egyszerű emberi érzelmeket nagyít sokszorosára Samanta Schweblin a kötetben. Érdekes kérdés a kafkai párhuzam is, talán az első, 2002-es kötetben szereplő novellák még jobban hasonlítanak a kafkai világra a küzdő, valahova tartó (aztán pofára eső) hőseikkel, a második, magyarul is megjelent kötetben ennek már kevés nyoma van, itt eleve a rezignáció győz.

O-F. E.: A madárevő

[...] És megtörtént már veletek az, hogy más ember depressziója láttán sokkal erősebbnek éreztétek magatok, és sokkal jobbnak láttátok az életetek, mint amilyen is az valójában? (Walter, a bátyám) Vagy vágytatok valamire, de amikor a valóságban is megláttátok, rájöttetek, hogy még sincs rá szükségetek? (A pusztán) Vagy hallotok egy mesébe illő, hátborzongató történetet, de a legszörnyűbb érzésetek az volt, hogy ez talán a valóságban is megtörtént? (A föld alatt) Tovább...

2011-02-16: Ritkán kapok a kezembe Playboyt, az utolsóban egy Kállai Ferenc nagyinterjú volt, arra emlékszem. Na jó, meg a brazil focista csajokra. :) Nem tudom, mennyire van szinkronban az online és a papírverzió, de a webes változat könyvajánlói között Varga Balázs ír röviden, de velősen, és persze elismerően a könyvről. Szóval, "nem ajánlott, kötelező!"

V. B.: Madarat tolláról

[...] Schweblin nem író, sokkal inkább festő, aki a szavakkal fest: írásai álomszerűek, költőiek. Mégse gondoljuk, hogy a tartalom elvész a sokszor a szürrealizmus mezsgyéjén egyensúlyozó írásmódban. A történetek megdöbbentőek és zseniálisak, az írónőnek külön érzéke van hozzá, hogy a hétköznapi témákat szenvtelen mondatok használatával, sokkszerű élményt okozva dörgölje az olvasó orra alá, kifordítva a valóságot a sarkaiból - a furcsa szituációkban nincs feloldozás vagy magyarázat, teljességgel ránk bízza, hogyan értelmezzük magunkban elborult impresszióit, melyek Kafka, Poe vagy akár David Lynch örökségét viszik tovább. Tovább...

2011-01-04: Szerencsére még mindig nincs vége. És Kádár Piroska írása a Könyvjelzoon jó példa egyrészt arra, hogy nincs olyan, hogy már mindent elmondtak előttünk mások (mindig érdemes írni), másrészt arra, hogy a történetek elmesélése nélkül is lehet szépen értékelni egy novelláskötetet. A könyv szerepel nála 2010 legjobbjai között is.

K. P.: Mágikus irrealizmus

[...] Az olyan történeteknél, mint a Pillangó, teljesen normális, hogy a történetnek nincs vége, nem is kell, tudjuk, hogy miről van szó. Ez a novella amúgy, megjegyzem, az egyik legszebb darab. Ha elemezni kellene, talán ez az egy elég lenne Samanta Schweblin kötete csodájának bemutatásához. Teljesen igaz a fülszöveg, a novellák a hétköznapi dolgok történése közben "rémisztő kegyetlenséggel bontják le a valóság falait". Szürreális, varázslatos (mágikusan -ir-realista?) elegye a meséknek és a naplószerű történeteknek, úgy tesz, minta az a másik világ is a normális része lenne, nem kerít nagy feneket a dolognak, amikor átevez az ismert valóság határának hártyavékony falán. Tovább...

2010-12-17: Peti bácsi bizarr kiskönyvtárába is bekerült a könyv, az én szívem meg örül, mert az elemzéshez közelítő írásában azt mondja, "Schweblin kisasszony irodalma szép, azaz szépirodalom az irodalma!".

P.: Samanta Schweblin - A madárevő (2009)

[...] a novellák közt vannak "konkrétabb" cselekményűek és olyanok, melyek nyitva hagyják az olvasó előtt a kérdést, hogy most végül is mi a rosseb történt? [...] Mindazonáltal nem gondolom, hogy az egyik jobb lenne a másiknál: a konkrétabb sztorikban inkább a szereplők lélektanára és kiszolgáltatottságára tevődik a hangsúly (erőteljesen kafkai hatású pl. a döntési képtelenségről szóló "A sellőférfi" vagy a Stockholm-szindrómát bemutató "A dolgok mértéke"), az elvontabbakban pedig inkább a feszültségkeltésé a főszerep (az "A föld alatt" már-már egyenesen lovecrafti babérokra pályázik - de mint mondtam, hagyjuk a kliséket!)  Tovább...

2010-12-13: ficka hosszas udvarlás után ismerkedett meg közelebbről is a könyvvel, és 10/8-ra értékelte. Ő is úgy árul el dolgokat néhány novelláról, hogy nem mondja el, miről szólnak. Ezt (is) szeretem egy kritikában.

F.: Samanta Schweblin: A madárevő

[...] a kötet különlegessége, hogy bár hétköznapiként indulnak a történetek, többnyire hétköznapiak a szereplők, mégis egy olyan fordulat következik kimondva vagy csak sejtetve, ami felborítja a megszokott rendet... Így lesz az abnormálisból a sorok elolvasása után olyan, ami mintha tényleg megtörténhetne a valóságban és ez a lényege is az egésznek, hogy kirántson a megszokott hétköznapokból és finoman meghökkentsen. Tovább...

2010-12-12: Már Joeymano is várja Samanta Schweblin további műveit. Neki sem csak a borító tetszett, hanem a tartalom is. Azért néha kicsit bánta, hogy "nincsenek befejezve a történetek", de tényleg, a kulcs a megfejtéshez mindig nálatok van.

J.: Minőségét megőrzi

Samanta Schweblin egy elég nyakatekert, abszurd, sőt néha beteges világot hozott el nekünk Argentinából. Kis rémtörténeteiben megmutatott egy falatot a való világból, majd a lehető legváratlanabbul fordította azt a tetejére, és olyan mesét kerített belőlük, hogy néha értetlenül álltam a sorok mögött, néha hátborzongtam tőlük, máskor leesett az állam a befejezésen. Tovább...

2010-11-26: Vid.Eskin most visszatér egy recenzióval az endless.hu-n. (Ami egy szubjektív, nonprofit kulturális ajánló oldal, mely Magyarországon nem túlzottan ismert szerzőket, műveket és műfajokat szeretne bemutatni). És jól mondja, a könyv felnőttmeséit érdemes többször is elővenni...

V. E.: Samanta Schweblin: A madárevő

Amint befejeztük a legelső novellát, a sejtelmes írás kényelmetlen hangulata után egyszerűen el kell olvasni a többit is. Az atmoszféra kísérteties, a szereplők változatosak, és ugyanez vonatkozik az egyes novellák történetére is – közös azonban bennük, hogy mindegyikük kényelmetlen érzéssel hagy minket magunkra. Kicsit olyan ez, mintha hirtelen belecsöppentünk volna egy szürreális világba, ahol nagyon gyorsan be kell illeszkedni, különben véget is ért az aktuális novella, és értetlenkedve maradunk magunkra. Tovább...

2010-11-26: Natasha Klimov azt írja a könyvesblogon meg a saját blogján A madárevőről, hogy már régóta vágyott egy ilyen könyvre, ami borzongat, és elgondolkodtat. 10/8 vagy A-. De miért csak? :)

N. K.: Lidércesített agymenések

Az egyszerű mondatok, a tárgyilagos hangnem által mintha mi magunk is ott lennénk az amúgy képtelennek tűnő események középpontjában. Schweblin stílusa még a legérzéketlenebb embereket is fel tudja kavarni és be tud férkőzni a tudatunkba, megfertőzve a látszólag egyértelmű, mégis hátborzongatóan sok jelentést magukban hordozó meséivel. Tovább...

2010-11-22: Jeges-Varga Ferenc A föld alatt öregjéről mintázott képe szerint "Schweblin maga is bányász. Letúr az emberi lélek mélyére és felhoz valamit, amivel nekünk kell szembenéznünk." Reméljük, hogy azok a kevesek egyre többen lesznek.

J-V. F.: Samanta Schweblin: A madárevő

Schweblin letisztult, lecsupaszított nyelvet használ, sehol egy felesleges szó, sehol egy dísz, amely dicséretet követelne a szövegnek, és éppen ettől a visszafogottságától, ettől az alázatától válik ez az irodalom értékessé. Schweblin sokat sejtet, de nem árul el semmit, ám végig fut a hátadon a hideg, amikor leesik a tantusz. Mintha Edgar Allen Poe-t olvasnám mai köntösben. Tovább...

2010-11-21: Tetszik, ahogy Marge Gunderson kiemeli, hogy "A megértés és humánum az összes novellára jellemző, Schweblin nem ítélkezik szerencsétlen sorsú hősei felett, az olvasóra bízza, hogy derítse ki az okokat, gondolja tovább a történetet." Ráadásul, szerinte a könyv egyetlen hibája, hogy rövid.

M. G.: Hétköznapi rémálmok

Gyönyörű könyv kívül, belül, különlegesen szép és hatásos borítóval. Egy kislány visszafogott ruhában üres kalitkát tart az ölében, éppen csak egy kicsit véresek az ujjai és a szája széle. Ilyenek Samanta Schweblin novellái is. Látszólag hétköznapi emberek, helyzetek – éppen csak minden egy kicsit más. Tovább...

2010-11-17: Vid.Eskin egy tök jó hétvégéjén olvasta végig A madárevőt, és azt ajánlja, akinek nincs pénze, az is olvassa el a könyvet, sutyiban a könyvesboltban. :)

V. E.: Tök jó hétvégém volt

Rég olvastam egy ennyire jó mágikus realista-szürrealista novelláskötetet, némelyik novella végén csak kapkodtam a fejem, hogy ez mégis mi volt. Magasan kiemelkedik az átlagkötetek sorából, ha könyvvásárláson gondolkozol, akkor mindenképp vedd meg, mert zseniális. Tovább...

2010-11-16: Flaisz János, azaz Chris értékelte 10/9-re a kötetet "spoilermentes könyvkritikájában".

F. J.: A madárevő

A történetek teljesen függetlenek egymástól, csak annyi a közös bennük, hogy mindegyik egy szürreális világot mutat be, esetenként bizarr és meghökkentő történések alapján.

A legtöbb írás befejezetlen, és épp ez az, amiért annyira jól sikerültek, az olvasó fantáziájára bízza az író, hogy mi lesz azután, sőt sokszor (mint például A pusztán-ban) magában a novellában lévő dolgokra is csak homályos utalásokat találunk. Tovább...

2010-11-10: Kovács Tímea dolgozata az Ekultúrán jelent meg, fölveti benne egy pszichológiai kísérlet ötletét is. (2010-11-14: Már elérhető a szerző blogján is.)

K. T.: Samanta Schweblin: A madárevő

Nagyon rövid, nagyon összefogott, mondhatni szófukar novellák ezek, némelyik alig néhány oldal - Schweblin egy szóval sem ír többet a feltétlenül szükségesnél, így aztán lazán eléri azt, hogy még többet és még többet akarjunk, legszívesebben kibontatnánk vele minden történetet, részben mert jó olvasni, remek a stílusa, részben, mert tán ha hosszabban olvashatnánk, ez a sűrített borzongás is enyhülne kissé. Tovább...

Novics János könyves-filmes blogján ír A madárevőről, és az írásából (számomra) kiderül: nagyon sok mindent úgy lát, úgy gondol a könyvről, ahogy én. 

N. J.: Egy argentin csaj

Egyszerű, lényegretörő, hétköznapi, a beszélt nyelvhez közel álló, szinte minimalista nyelv, puhán robbanó és keményen koppanó mondatok. És persze az enigmatikus történet, mindössze néhány oldalban, a legszükségesebb közlendőkre szorítkozva, takarékon az érzelmek, a költői képek majdnem teljes hiánya. És mégis ott izzik a mélyben valamilyen megmagyarázhatatlan feszültség, szorongás, félelem. Ez bizony Cortázar és Kafka világa.

[...] Az abszurd, a groteszk, a szürreális és misztikus elemek egysége. Az álmok logikájával van dolgunk, miközben minden pillanat elképesztően valószerűnek látszik, és éppen ettől válnak hátborzongatóvá a szövegek. Soha nem tudhatjuk, mi vár ránk a következő bekezdésben. Tovább...

A Lazarillón megszokhattuk Zelei Dávidtól, hogy a filológus alaposságával szedi ízekre az elemzett műveket. A madárevő is sorra került, már nagyon vártam.

Z. D.: Csodás sokkterápia pillangókkal

A reménytelenség e fokának tökéletesen megágyaz a Schweblin által teremtett narratív tér és maga a stílus is: a névtelen, jellegtelen helyekkel borított, mellékszereplők nélküli világ összecseng a szikár, minden leírást nélkülöző, a barokkos spanyol hagyománytól elütő írásmóddal [...]: a párbeszédek szűkszavúak és feszítettek, a cselekmény lassan, de folyamatosan halad előre, s pillanatnyi üresjáratot, elkalandozást sem engedélyez az olvasónak. Tovább...

Jolsvai Júliával nem föltétlen értek egyet abban, hol kezjük olvasni Mario Vargas Llosát, mindenesetre örülök, hogy pár héttel ezelőtt, a Frankfurti Könyvvásárról készült beszámolók után kutatva ráakadtam a Kötve-Fűzve névre keresztelt blogra. Még nagyobb volt a meglepetés, amikor A madárevőről olvastam a - még kicsit bejáratósnak tűnő - blogon. A kritika erősen spoileres, de van benne néhány érdekes gondolat. És azt kell mondanom, kegyetlen jó képet, találtak a poszthoz, megpróbálom majd kideríteni, honnan.

J. J.: A sellőférfi és a díszmadarakat evő lány

Samanta Schweblin világa meglehetősen hideg és üres, süvölt belőle a magány és társtalanság. Számos novellájának főszereplője kimondottan depressziós, de a többiek sem mennek a szomszédba egy kis patológiáért. Különleges lények tűnnek fel a kötet lapjain [...] Különleges átváltozások is történnek [...] Néhol meg nem történik semmi különös, csak teljesen hétköznapinak tűnő, szokványos események zajlanak, de az előadásmód mindig szabálytalan, az írások atmoszférája rettentő erős - magukba szippantják az olvasót. Tovább...

Huh, már megérte. :)

A bejegyzés trackback címe:

http://mufordito.blog.hu/api/trackback/id/tr582426588

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben.

Most, hogy elolvastam ezt a post-ot, jut eszembe lassan, hogy talán többet is olvastam ezeknek a korai változataiból. Te hány százalékra tippelsz? Mert most hajlok rá, hogy megvegyem, sz'al tétje van:)
Nem biztos, hogy csak annyi volt, de kettőt elküldtem emailben. Az a Pillangókkal együtt 20%. De meg csak akkor vedd, ha nem sürgős! Bár még nem tudom, mikor járok legközelebb Szegeden..
OK, eldöntöm, de nem nagyon drága:)
Én pedig nem olvasok kritikát a könyv előtt... (csak a legritkább esetben;)
Első körben próbáltam kölcsönkérni irodalmijelentől A madárevőt, mivel most vettem meg a jegyeket a Kispálra...(amit nem linkelek, mert off leszek megint (MR2 akkor sem spam! gyomlálhat, ha kertészkedni akad kedve, de az tuti, hogy többet hallani egy ideje a spanyol nyelvű irodalomról! már megérte!;)
A könyv "majdnem ott van" a bookline százas eladási toplistáján világirodalom kategóriában. Tessék ajándékba is venni. :)

Ha anyagilag nem is, lélekben ettől is gaazdagszom.
Akusztikost is le kellett mondanom...hm!
...de Karácsonyra lesz könyvem!
;)
Már a top 20-ban, éppen megelőzi a Gyűrűk ura trilógiát, hehe.
A novellák kategóriában negyedik a bookline-on, de vajon hány eladott példányt jelent ez? És mennyiben nyomták ki összesen? bookline.hu/category/categoryProducts.action?id=hu-book_008_001_normal_711_001_000&type=top
Jaja, ott pár napja még 3. volt. Példányszámokról majd magánban, ha megtudok valamit. Meglepő, vagy épp nem az, hogy más boltok sikerlistáin nemhogy nem ilyen előkelő helyen, de másmilyenen se nagyon találkozni vele.
Csak annyit, hogy a borító hátuljában nem Samanta képe van, hanem Pola Oloixarac-é. A kiadó jól benézte.

Amúgy nekem személyesen az Aszfalthoz csapódó fejek jött be. Samanta amúgy tuti néz Dextert :D
Gondolhatod... Erről én diplomatikusan hallgattam eddig (ez az emlegetett "baki"). :S Amikor először kézbe vettem a könyvet, kinyitottam, ez volt az első mondatom: "Ez nem ő. Ez Pola..." Aztán földobtam az ötletet, hogy adják ki Oloixarac egy regényét, és tegyék rá Samanta fotóját. :)

Az Aszfalthoz csapódó fejek amúgy szerintem mesteri.
Megjelent a könyv a könyvtárakban is. Ennek örömére a Könyvtárellátó is kedves kis recenziót írt A madárevőről.
www.kello.hu/Shop/Public/showbookout.htm?matnr=3000176113
Meg a bookline-on is, jan. 31-ig.
Meg az alexandra.hu-n. Többet nem nézek meg...
Második a bookline-on!
;)
szegfu is irt egy sort:
konyvek-szegfu.blogspot.com/2011/01/samanta-schweblin-madarevo-bizarr.html
"Bizarr, váratlan, zseniális novellák. Ez az írásmód a kedvencem. Annyira együtt tudok vele élni még a 47-es villamoson is."
A Playboy is. :) Az Olvass bele meg hiába szereti, nem írtak róla.
mert szőrösszívű vagyok :)
amúgy gyengébbnek találtam a sellős történetet és a lyukásósnál szerintem túl kevés választ adott (szinte semmit).
Érdekes, hogy a lyukásósból Samanta elhagyta az utolsó bekezdést. Egy korábbi változatot fordítottam először, abban még volt (másmilyen) vége. Ami persze nem adott sokkal több választ, de "rémisztőbb" volt.
Minimalista kritika a goodreadsről:
"Depresszionista liláskodás. Van amúgy értelme, ha magyaráz bele az ember."
Az első határozottan negatív. :)
A kiadótól rendelve most 70% a kedvezmény.
A moly.hu-ról másolom ide cinkos véleményét:
"Ilyenből nagyon sokat fel bírnék falni – bájos történetkék, sötét háttérrel, finom humorral, sok elhallgatással, tragédiák nélkül, de sok titokkal. Néha kicsit talán kevéssé megy mélyre (kivéve A kubikos c. novellában), de talán nem is akar, s ez a szikár nyelv nem teszi lehetővé. Majdnem minden darabja kedvenc, s vannak kifejezetten emlékezetesek is, például a legutolsó, a rejtélyes állatról, akit sosem pillanthatunk meg. Egyébként meg globalista novellák, bárhol a világon íródhattak volna. Remélem, még kapunk valamit Samantától."
Ismét 900 Ft alatt a kiadótól rendelve.
Újabb rövid recenzió, és idézek a molyról is, spinakker írta:
"az író mesterien bánik a sejtetéssel: semmit nem nevez meg, mégis lehet tudni, miről van szó.
Írhatnám, hogy horrorisztikus, de nem (főleg mivel a legtöbb horror film csak véres-belezős): persze, ott van a félelem, a sejtetés, de inkább álomszerűen (és szerintem kafkaibb Kafkánál), és néha még humoros is."
Na, volt ez a negatív kritika:
mufordito.blog.hu/2010/11/06/visszhang_a_madarevo/fullcommentlist/1#c13293082
De Zerge is meggondolta magát:

"Ja, időközben újraolvastam belőle pár történetet és meggondoltam magam, pontosabban előbb meggondoltam magam, és aztán olvastam őket újra, egy része egész jó. Liláskodásnak persze liláskodás, de jó árnyalat. Azért persze van, amelyiket a büdös életben nem olvasom újra."
Huh, ez de nagy:
"Van két novella, amelyet szeretnék negyedórás-húszperces animációs filmek formájában adaptálni, ezek egy fiatal argentin írónő, Samanta Schweblin A madárevő és Minőségét megőrzi című írásai. Ezek abszurd, David Lynchre emlékeztető, fekete humorú sztorik, és már írásban is nagyon filmszerűek."
Csáki László

www.origo.hu/filmklub/blog/osszeallitas/20120719-toluk-neznenk-egy-nagyot-szimler-balint-till-attila-palfi-gyorgy.html

Csáki Lászlótól láttam pár alkotást: A hangya és a tücsök; Darazsak, ludak, körtefa; Az ifjúság megnyugtat. Remélem lesz valami a dologból!