A hétvégén kaptam egy kedves levelet Antonio Ortuñótól, amelyben zöld lámpát ad a fordításnak, és az esetleges folyóiratbéli megjelenésnek. Ő az első, akit A jövő nem a miénk antológiából kiválasztottam. Egy kis életrajzot is idebiggyesztek (valószínűleg nem ez lesz az utolsó), hamarosan jön a fordítás.
1976-ban született spanyol kivándorló szülők gyermekeként Guadalajarában, Mexikóban. 1999 óta a Milenio lapcsoportnál dolgozik, riporterként, szerkesztőgént, majd szerkesztőségvezetőként a Público|Milenio napilapnál.
Első regénye, az El buscador de cabezas (2006) elnyerte a Reforma lap legjobb mexikói elsőkönyvesnek járó díját, és általános krtitikai elésmerést hozott. A regényt 2007-ben egy novellagyűjtemény követte: El jardín japonés, majd egy újabb regény Recursos humanos címmel. A regénnyel az Anagrama kiadó által alapított „Premio Herralde de Novela” (az év legjobb, még kiadatlan spanyol nyelvű regénye) 2. helyezettje volt 2007-ben. Leginkább szatirikus stílusát, a műveiben jelen levő fekete humort, emelik ki, pontos, precíz elbeszélőként említik. 2010-ben a londoni székhelyű Granta folyóirat a 22 legjobb 35 évesnél fiatalabb spanyol nyelven alkotó szerző közé választotta.
Rendszeresen publikál a Letras Libres, a La Tempestad és a Cuaderno Salmón folyóiratokban. Személyes blogja El arte de la guerra címmel olvasható.
A fénykép forrása a piedepágina.com.
